Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Pákh Judit: Archeion, XLII–XLIV. (1965–1966) / 117–120. o.
FOLYÓIRATSZEMLE ARCHEION. Czasopismo naukowe po'swiecone sprawom archiwalnym. Organ naczelnej dyrekcji arcbiwów panstwowych, Warszawa. (1965) XLII., (1966) XLIII— XLIV.: A közölt cikkek a folyóirat korábbi tagolódásának megfelelően a levéltárelmélet és gyakorlat, a levéltárismertetés és levéltártörténet, a hivatalszervezet és hivataltörténet kérdései köré csoportosulnak. Külön csoportot képeznek a külföld levéltárügyével, a nemzetközi levéltári eseményekkel és munkálatokkal foglalkozó közlemények. A levéltári munka elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó közlemények élén ANDRZEJ TOMCZAK cikkét kell megemlíteni (XLII), amely amellett, hogy az első kísérlet a lengyel levéltárügy történetének a középkortól kiinduló átfogó bemutatására és periodizálására, összefoglalja a jelenben a lengyel levéltárak előtt álló fő elméleti és gyakorlati feladatokat is. Első feladatként az iratok őrzését jelöli meg, azzal a kettős céllal, hogy azokat mind a társadalom, a közigazgatás aktuális igényei, mind a történettudomány számára hozzáférhetővé tegyék. Ebbe a feladatkörbe tartozik a levéltárak tudományos tevékenysége. Az állami levéltári hálózat az irattári hálózattal kapcsolatban, az irattárak fölötti felügyeletének gyakorlása keretében látja el második fő feladatát: az állami levéltári fond képzését, míg a levéltárak harmadik fontos tevékenységi területét a levéltári anyag lehetőségeiből kiinduló népművelés jelenti. — MARIAN FRIEDBERG írása (XLIV) bizonyos tekintetben az előző cikkben foglaltakhoz kapcsolódik. A cikk, amely az első világháború befejezésétől kezdve áttekintését adja a lengyel levéltárosképzés alakulásának, a levéltárosi hivatásra, a levéltári feladatok elvégzésére történő felkészülésnek a mai Lengyelországban biztosított lehetőségeit vizsgálja. A Levéltári Főigazgatóság által rendezett különféle tanfolyamok mellett állandó, rendszeres felsőfokú képzés csak a Torun-i egyetemen folyik 1951 óta, ma már hároméves időtartamban, a történelemoktatás keretében, közös Ievéltártani és segédtudományi tanszék irányításával. A szerző cikke legnagyobb részét az itt folyó képzés elemzésének, erényei és hibái bemutatásának szenteli. Kiemeli a levéltárszakos hallgatók jó elméleti felkészültségét, de ugyanakkor a levéltári gyakorlati munkában, különösen a feudáliskori iratok kezelésénél felmerülő hiányosságokat is. E hiányosságok kiküszöbölésének útját a levéltárosképzésnek az általános történészképzéstől történő nagyobbfokú elválasztásában, a Ievéltártani tanszéken a tudományos oktatógárda létszámának emelésében, s ezzel párhuzamosan a segédtudományi (paleográfia, szfragisztika, forráskritika) stúdiumok, valamint a latin nyelvi képzés óraszámának emelésében látja. A képzettség színvonalának emelése céljából javasolja a hallgatók erőteljesebb korszakonként! specializálódásának biztosítását. Mint ideális, de a jelenlegi körülmények között nem megvalósítható lehetőséget vetí fel egy külön felsőfokú levéltáros-iskola felállításának gondolatát. A levéltárosképzés eseményei e cikken kívül mindhárom szám Krónika rovatában is helyet kapnak, akár a Poznan-i Ismeretterjesztő Társaság által rendezett levelező tanfolyam ismertetésének (XLII), akár a levéltárszakos egyetemi hallgatók nyári gyakorlatáról szóló beszámoló (XLIII, XLIV) formájában. Olvashatunk a lengyel és cseh levéltároshallgatók 1965-ben csere-alapon megszervezett nyári gyakorlatáról is (XLIV). A témákat elsősorban elméleti síkon tárgyaló közlemények közé tartozik CZEZLAW BIERNAT cikke, amely a néptanácsok iratanyagának tagolódását vizsgálja (XLII). A szerző a korábbi felfogással szemben, amely szerint a vajdasági tanács valamennyi osztályának iratai együtt képeztek egy fondot, annak szükségességét bizonyítja, hogy az egyes tanácsi osztályok iratanyagát tekintsék külön fondnak. A tagolás megváltoztatását az indokolja, hogy a tanácsi osztályok szerepe, illetékességi körük 1958-ban történt kiterjesztése következtében megnőtt, független igazgatási hivatalok hálózata rendelődött alájuk. — Ugyancsak az iratanyag tagoló-