Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

102 Szűcs László talán jó volt kompromisszumnak, azonban ma már elvtársak, a bolsevikiek vannak uralmon. (Éljenzés.) Akkor az már kevés, akkor az a választójog kevés, mert ez a középosztály erősítése lenne, mert az iskolákat végzett nőket, akik a középosztályhoz tartoznak, belevesszük, a munkások és munkásnők jó tömege kívülmarad. Tehát az a demokrácia még kompromisszumnak se valami nagyon szép. Újpesti munkások ennélfogva azon az állásponton vannak, hogy nincs semmi ok arra, hogy azt a kormányt kíméljék. Nincs semmi ok arra, hogy azért, mert nincs szociálpolitika, sem élelmezési politika,] <nincs semmi, hogy amikor a mi elvtársainkat beviszik, mert sztrájkoltak, beviszik a katonasághoz és a gyáros katonai kitüntetést kap, míg az elvtársaink kapnak margarint, nem fogadhatjuk el sem ezt a demokráciát, sem a kímélet elméletét. Ennélfogva t. elvtársak, tisztelettel bejelentem az újpesti elvtársaknak azt a határozatát: legyen ebben az országban rend, ha rend nem lesz, akkor az újpesti elvtársaink el vannak szánva arra, hogy megálljanak a gyárak, a hadifölszerelési gyárak, akkor pusztuljon el a kormány. Jöjjön a vihar és söpörje el a kormányt és gyalázatos rendszerét. > Elnök: Mielőtt a következő szónoknak átadnám a szót, Miákits elvtársnak, aki az első napirendi pontot tárgyalta, előterjeszteni valója van, miután — miként értesültem t— a különböző javaslatok között sikerült valamilyen egyezséget kivinni. Miákits előadó: [T. Pártgyűlés! A további vita helyesebb mederbe való terelése érdekében be akarom jelenteni, hogy a két napirendi ponthoz benyújtott határozati javaslatot összesítettük a Preiusz és társai által benyújtott javaslattal. Ez a következőképpen hangzik. Fel fogom olvasni. Azt hiszem, ezzel kielégítettük azokat a kívánalmakat, melyek a későbbi felszólalások folyamán megnyilvánultak. A határozati javaslat következőképpen szól: A magyarországi szociáldemokrata párt 1917. november 25-én megtartott rendkívüli pártgyűlése megállapítja, hogy a kormány a háborús közélelmezés rendszeres szervezése érdekében nem tette meg a köteles intézkedéseket. Megállapítja továbbá, hogy az egyesülési szabadságot épp úgy lábbal tapossa, mint minden addigi kormány. Végül megállapítja, hogy a választójog törvénybe iktatását nem úgy kezeli, mint elodázhatatlan és elsőrendű feladatot, mert legutóbbi és a nép terheit növelő törvények előterjesztését előbbrevalónak tartotta. Ezért nyomatékosan követeli a kormánytól, hogy gondoskodjék a munkásságnak élelmiszerekkel való kellő ellátásával, valamint a ruha, cipő és egyéb szükségletek kielégítéséről és szüntesse meg az élelmiszerekkel űzött féktelen uzsorát. A választójogi törvénytervezetet a mostani parlamenti ülésszakban azonnal terjessze be s szükség esetén azt házfelosztással vigye keresztül és a gyülekezési és egyesülési jog terén való visszaéléseket általános rendelkezésekkel nyomban szüntesse meg, és hagyja jóvá a bányászok, vasutasok, villamosok és dohánygyári munkások egyesületi alapszabályait. Amennyiben a kormány felszólításunknak nem tesz eleget, utasítja a kongresszus a pártvezetőséget, hogy a legkíméletlenebb eszközökkel mozdítsa elő ennek a kormánynak az eltávolítását, mert eddigi tevékenységével egyáltalában nem bizonyította be ragaszkodását a vállalt demokratikus programhoz. Buchinger elvtárs és én magam nevében kérem, hogy ezt elfogadni méltóztassék.] Sompék József: [T. elvtársak! A most fölolvasott határozati javaslathoz hozzájárulok, de találok egy hibát benne. Ez az, hogy a legrövidebb időn belül vigye keresztül ez a kormány a határozatot. Itt a fővárosban a választójogot tárgyaló politikai értekezletet rendőrökkel oszlatják fel, mint a múlt héten a XII. választókerületben. Rendőröket küldenek politikai értekezletre. Ilyen a mostani kormány. Tegnap pedig a röpiratosztogatókat kétszer-háromszor előállítják. Ez a demokratikus kormány, mely általános választójogot akar. Ezt eltűrni tovább nem lehet, az elkeseredés künn olyan nagy, hogy visszatartani nem lehet. (A hozzászóló a városi közigazgatásnak a közélelmezés terén elkövetett mulasztásairól, hibáiról beszélt a kihagyott részben.)] Schuster Lajos: [Akkor, amikor a pártvezetőségnek a javaslatát az utóbbival egyesítettem és bírálás és kritika tárgyává tesszük, megállapíthatom azt, hogy ezzel nem fogjuk kielégíteni azt a várakozást, melyet a munkások a pártkongresszushoz fűztek.] <T. elvtársak! Akkor, amikor a munkásnők százai dolgoznak, mert keresetükből a testükre inget venni nem képesek, amikor családos munkások nem képesek egy ócska nadrágot vásárolni, akkor ilyen határozati javaslattal ez elé a tömeg elé menni megnyugtatni nem lehet. Nem azért küldenek bennünket ide, hogy szép szónoklatokat végigszenvedjünk, hanem azért, hogy a szónoklatokat visszaadjuk a tömegnek, (sic!) Azért küldtek, hogy arról beszéljünk, mit eszünk? Azért küldtek, hogy mondjuk meg nekik, azt, hogy mikor kell majd megtenni azt, ami tenni való. A műhelyből jövök ide, abból a műhelyből, ahol a munkások tűkön állnak, ahol érzik,_ mindazt a nyomorúságot és mindazt a keservet, amiről itt beszéltek. Nem kell ezekről beszélni, átérezzük mi, tudjuk; és ha nem tudnánk, a pártkongresszus nem ült volna össze.> [Megállapítani kívá-