Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

96 Szűcs László percben állapíttassák meg a felszólalás lehetősége. Ez az öt perc, amennyiben a felszólaló elvtársak gondosabban meg fogják beszédüket simítani és válogatni, sok elmondandó fér bele az 5 perces felszólalásba is, de a többiekre való tekintettel szíveskedjék hozzájárulni, hogy így legalább több felszólalót tudjunk abba a helyzetbe juttatni, hogy mindkét napirendre a maga felfogását elmondhassa. Hozzájárulnak ehhez? (Hozzájárulunk.) Kiván-e a pártgyűlés szünetet most? (Nem kíván.) Következik Landler elvtárs.] Landler Jenő dr.: [T. Elvtársak! A magam részéről Preusz elvtárs határozati javaslatát fogadom el. Azok nevében, akik a határozati javaslatot benyújtották, kijelentem, hogy Bajáki elvtárs pótindítványához hozzájárulunk. Én elvtársaim csak egy pár szóval akarom megindokolni, hogy miért van — azokon kívül, amit Preusz elvtárs mondott — szükség arra, hogy evvel a kormánnyal szemben erélyesebb eszközökhöz nyúljon a szociáldemokrata párt. Ez a kormány — és bennünket szociáldemokratákat ez különösen érdekel —, ennek a kormánynak igazgatása alatt mutatta ki az állami munkáltató azt, hogy Magyarországon ő a leghitványabb, leghálátlanabb munkáltató. Elvtársaim! Hallották itt diósgyőri elvtársunk felszólalását. Ha akár az állami vasgyárakat, akár a vasutasokat, akár az állami bányászokat kérdezzük meg, akkor mindenik adataiból ki fog derülni elvtársaim, hogy bármely munkáltatóhoz hasonlítsuk a bérviszonyokat és az élelmezési viszonyokat, bár sehol sem rózsás a helyzet, de bizonyos, hogy az állam, munkásaival szemben a legrosszabb, leghitványabb, legutolsó munkaadó. Elvtársak! Az államvasutaknál például egyenesen terjeszti a protekciót, tenyészti a panamát az élelmezés terén az államvasutak elnökigazgatója. Az államvasutaknál, elvtársaim, olyan dolgok fordulnak elő, hogy amíg egyes helyeken, amikor arról van szó, hogy magasabb rangú tisztviselők jussanak élelemhez, akkor ezer ember részére százhúsz zsák mákot utalnak ki, ahol pedig ötezer munkás dolgozott, előfordult, hogy három hónapban egy dekagramm cukrot sem adnak. Elvtársaim! Az államvasúti alkalmazottak egyenesen határozottan követelték a kormánytól és az államvasutak igazgatóságától, hogy egy régi múltú fogyasztási szövetkezet bízassák meg az élelmezések rendszeres ellátásával. Évtizedekig az államvasutak ezt az intézményt dédelgették, most, mivel a munkások kezében van, mivel azt akarják, hogy az ő részükre az élelmezést biztosítsák, egy több millió korona tőkével rendelkező fogyasztási szövetkezet részéről, az államvasutak igazgatósága a kereskedelmi miniszterrel és avval a sokat emlegetett demokratikus közélelmezési hivatallal együtt panamistákat, börtönviselt alakokat támogat, csak azért, hogy a munkásokat kiéheztesse. Elvtársaim! Ha ilyen kormány van, amelyik a munkásaival szemben a bér kérdésében, az élelmezés kérdésében ilyen politikát folytat, amelyik kormány megteszi azt, elvtársaim, hogy ahogyan a diósgyőri elvtárs mondotta, ha egy darab kenyérrel többet akarnak, akkor csendőrt, rendőrt hozat, a bizalmi férfiakat bevonultatja, csak hogy leszerelje az egyes mozgalmat, írásban adja azután azt, hogy a bizalmi férfiakat visszahozza, és ennek ellenére hitványul megszegi szavát, akár gyengeség, tehetetlenségből, — ilyen kormány a munkásság részéről nem érdemel kíméletet, (sic!) Ezek az állapotok, ennek a kormánynak a saját állami munkásaival szemben tanúsított magaviselete hozza azt, hogy nemcsak, hogy a háború alatt ezek az elemek a szociáldemokrata párthoz csatlakoztak, hanem ezek a pártban már leginkább motorikus erők, ezek a forradalom zászlóvivői. És elvtársaim, ez a kormány magára vessen, hogy ha nem akarja, vagy nem tudja gyengeségénél fogva azokat a kötelességeket, azokat a minimális követeléseket, melyeket a munkásság velük szemben támaszt, megvalósítani, akár gyengeségénél fogva, akár mert nem akarja, (sic!) Hiszen elvtársaim, a szellemek visszajárnak, hiába tagadjuk, — itt ismét a koalíció szelleme lebeg felettünk. Ha akarja, vagy nem tudja megcsinálni, magára vessen, hogyha a forradalomnak a zászlóvivői között elsősorban a saját alkalmazottait fogja ott találni. Elvtársaim! Helyesen mondta Preusz elvtársam: nem kell félni attól, hogy ha ezt a kormányt a. szociáldemokrata párt ereje el fogja söpörni, hogy Tisza vagy hasonló reakciós^ szellem fog visszajönni Magyarországon. Ha a magyar munkásság elég erős volt Tisza Istvánnak, ennek az úgynevezett utolsó szirtnek a ledöntésére, akkor pehelyként tudja elsodorni az Üyen alakokat, mint amilyenekből a mostani kormány áll. Meg fogja tudni akadályozni a mai időben azt, hogy a Tiszához, de a Wekerléhez hasonló szellemű kormányférfiak üljenek a munkásság nyakára.] Varga Jenő dr.: [Tisztelt Pártgyűlés! A magam részéről Preusz elvtárs határozati javaslatát tartom helyesnek, azonban nem tartom keresztülvihetőnek azt a pótlást, amit Bajáki elvtárs ajánlott. Ti., hogy a mezőgazdasági üzemeket helyezzék katonai felügyelet alá. Ez t. Elvtársak, nagyon tetszetős jelszó, de teljesen keresztülvihetetlen. Keresztülvihetetlen pedig azért, mert Magyarországon a termőföld 65 °/o-a 100 holdnál kisebb birtokból^ áll és körülbelül 1—2 millió mezőgazdasági üzem van, melyet katonai felügyelet alá éppúgy nera^ lehet helyezni, mint ahogy kilátástalan volna, hogy Pesten mindenféle szabó-, vagy susztermúhelyt