Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

94 Szűcs László nálták azzal, hogy látták, hogy a munkásság türelmetlen, megkezdték a hajszát a szervezet ellen. Akkor megkezdték az egyes üzemekben: ha valaki elkésett és tudták, hogy az bizalmiférfi, nem azért büntették, mert elkésett, hanem mert bizalmiférfi. Akkor adtak neki 5 korona büntetést, ha katona, ha nem. Mármost, ezeket a dolgokat végigszenvedve, amikor a munkásság már nem bírta a helyzetet, a sztrájk kitört és a munka megállt, akkor azt mondták, igen rendben van: jött 9000 katona, jött valami 1600 csendőr, meg volt minden adva, de nem volt meg a jog, a szabadság, amelyért küzdünk. Hogy tudjuk ezt ugyebár megszerezni akkor, midőn kinn van. ez a 9 és fél ezer ember, és ehhez" hozzácsatolódik a másik 13.000 lélek (sic!), aki az ő hozzátartozója. Ezek kint az utcán, ott, ahol kell az ő szakszervezetének az oldalánál megálltak a helyüket az utolsó pillanatig. Akkor, midőn kint voltak 8 napig, megparancsolták azt, hogy nem szabad sztrájkolni, be kell menni. Tehát, munkástársaim ez is rendben van, mert így kívánja az ügyünk. Visszamegyünk, ha így kell, mert az ügyünk így kívánja, de ha roszszabb lesz, kimegyünk, de nem megyünk be. Már mostan kimentünk a bányához. A bányánál akkor, a leálláskor a munkásság úgy-viselkedett, mint szervezett munkásokhoz illő, akkor jött az a kedves főmérnök úr, aki ott a hadúr. Amikor kérték tőle a munkások feleségei, hogy akinket lezárattak, becsukattak, hogy ezeknek vihessenek élelmet, akkor egyszerűen bezárkózott az állomás fülkéjébe, telefonált a csendőrségnek, és jött a csendőrség és összeverette a feleségüket. Ez a jog és szabadság. Akkor, midőn ezek a bányászok fölveszik a munkát, mert az ügy úgy kívánja, ugyanakkor megtörténik az, hogy a kapuk bezárulnak a diósgyőri munkások előtt, és egyszerűen ott áll a tömeg hétfőn, és nem lehet bemenni, mert ott van a sokezer katona, ott van a csendőr és azt mondja, nem lehet bemenni, nem pedig azért, mert az ügyünk^ így kívánja. Az ő ügyük' szóval. Majd, akiket szólítunk, azok bejöhetnek. Ezek a dolgok, amik történtek, ezek a mi jogaink ebben a szibériai bányatelepen, ebben a Szibériában, amit Diósgyőrnek neveznek. Ezek az állapotok azok, melyek a háború nyomorult, nehéz helyzete alapján mentek végbe a szervezetben, tehát azt hiszem, hogy a mai pártgyűlés hivatva van arra, hogy akkor, midőn ezek felveszik a munkát, mert a mi ügyünk így kívánja, nem lehet így kibabrálni velünk, hogy elbocsátanak 8—900, elbocsátanak 1000 embert azért, mert az ügy így kívánja. Már. mostan kérdezem a t. Pártgyűlést, hogyha ott esetleg a munkásságnak a keserűsége, nagy lelkigyotrelme kitör, mivel már amúgy is össze van törve és elfeledkezik magáról és megcsinálja maga a forradalmat, mi történik akkor? Mert ha valaki azt mondja, hogy talán még fiatal az eszme, amit magáévá tett, magáénak vall, de akkor nem fiatal, amikor látja, hogy a gyermeke, felesége nyomorog, pusztul (sic!). Én kérem a pártgyűlést, határozzon afölött, hogy Diósgyőr munkássága ne pusztuljon el.] Elnök: Preusz Mór elvtársat illeti a szó. Preusz Mór: [Tisztelt Elvtársak! Sem az élelmezés kérdésében, sem az egyesülési és gyülekezési szabadság kérdésében benyújtott határozati javaslatokat nem tartom alkalmasaknak arra, hogy a pártgyűlés azokat elfogadja. Ezek helyett.együttesen mind a két napi-rendet magában foglalóan a következő határozati javaslatot nyújtom be társaim nevében: A magyarországi szociáldemokrata párt 1917. november 25-én megtartott rendkívüli pártgyűlése megállapítja, hogy a kormány a háborús közélelmezés rendszeres szervezése érdekében nem tette meg a köteles intézkedéseket. Megállapítja továbbá, hogy az egyesülési szabadságot épp úgy lábbal tapossa, mint minden eddigi kormány. Végül megállapítja, hogy a választójog törvénybe iktatását nem úgy kezeli, mint elodázhatatlan és elsőrendű feladatot, mert legutóbb is a nép terheit növelő törvények előterjesztését előbbrevalónak tartotta. Ezért felhívja a kormányt, hogy az élelmezést a párt és a szakszervezeti tanács július 22-én megtartott kongresszusának határozatai szerint azonnal rendezze. A választójog törvénytervezetét a mostani parlamenti ülésszakban azonnal terjessze be, szükség esetén azt házfelosztással vigye keresztül és a gyülekezési és egyesülési jog terén való visszaéléseket általános rendelkezésekkel nyomban szüntesse meg és hagyja jóvá a bányászok, vasutasok, villamosok és dohánygyári munkások egyesülési alapszabályait. Amennyiben a kormány a felszólításnak nem tesz eleget, utasítja a kongresszus a párvezetőséget, hogy legkíméletlenebb eszközökkel mozdítsa elő ennek a kormánynak az eltávolítását, mert eddigi tevékenységével egyáltalában nem bizonyította be ragaszkodását a vállalt demokratikus programhoz. T. Elvtársaim! Röviden a következőkkel kívánom a határozati javaslatot megindokolni. Az élelmezés kérdésében azt mondja a határozati javaslat, hogy a felelősséget elhárítja magától a párt. Hányszor, kérdem, hány értekezletünk van, hány nyilvános megnyilvánulásunk volt, melyen elhárítottuk a felelősséget? (sic!) Azonban elvtársak megkívánom állapítani,