Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.
268 Kubinyi András Mihály Péter nevű öccsét általában szintén egregiusnak nevezték. Egy 1511. június 16-i oklevélből megtudjuk, hogy nagyatyja nemes Szilágyi Antal volt, míg egy 1514 évi adat további Bodó-rokonokkal ismertet meg bennünket. A néhai egregius Bodó Mihály testvérének, a nemes Zsófia asszonynak Tesmesvéri Nagy Dénestől született Ferenc fia (nemes), felvállalva a nemes Temesvári Bodó László, Miklós és Péter terhét is, eladja a bánkházi birtokrészt. Világos, hogy nemes Nagy Ferenc, Bodó Mihály unokaöccse azonos azzal a Bodó Ferenccel, akire nagybátyja Bánkházát hagyta. A másik három Bodó közül Pétert ismerjük, a többire nincs adatunk. A temesvári polgárcsalád nemessége vitán felüli. Bodó Péter, mint láttuk, és eszerint bátyja Mihály is, a nemes Szilágyi Antal unokái voltak. Azt is olvastuk, hogy Mihály megszerezte a szegedi Szilágyi László örökségét, és már előbb tiltakozott váradi polgárok nevében, hogy Szilágyi özvegye el akarja férje javait adni, Bodó Péter pedig Szilágyi Lászlót, Mihállyal közösen „testvérének" ne-vezte. A Szilágyi örökségért már Szegedi Bodó István deák özvegye és fia is pereskedett a circumspectus Szilágyi László özvegye Ilona és húga Katalinnal. Kik voltak ezek a Szilágyiak? Antal, a Bodó testvérek nemesi rangú nagyatyja 1450-ben fordul elő, mint tekintélyes szegedi polgár. László 1471—1475 közt, majd 1481-ben mutatható ki szegedi főbíróként, közben 1478-ban Csongrád megyei főispán és nemes. 1520-ban egykori szegedi háza Sárszegi István sókamarás birtokában van. Ekkor azt írták Szilágyiról, hogy egykor Szeged „supremus et perpetuus iudex"-e volt. Szilágyi László ezek szerint valószínűleg fia, vagy unokája lehetett a Bodók nagyatyjának, Antalnak, és így ezek nagybátyja vagy unokatestvére volt % (A fráter nem okvetlenül testvér.) A rokonsághoz tartozott Tatár Mihály váradi polgár is, étkinek a képviseletében tiltakozott Bodó Mihály a Szilágyi-javak eladási terve ellen. Tatár, Sziiágyi László sógora lehetett, ugyanis egy 1493-as adat szerint feleségét Katalinnak hívták, mint ahogy Szilágyi húgát is. (Különben több Tatár nevű nemesi család élt azon a vidéken, pl. Csanád megyében is.) A nemesi rendi jogokat élvező Bodók és rokonaik egyaránt megtalálhatók Temesvárott, Szegeden, Pesten, Székesfehérvárott és Nagyváradon, tehát a legjelentősebb magyar nyelvű városokban. Nemesek ugyan, de Mihály példája mutatja kétarcúságukat. Szapolyai-gazdatiszt, és birtokszerző, borkereskedő, malmot szerez, bánkházi allodiumán pedig állattenyésztéssel foglalkozik. Otthon van mind a középnemesség, mind pedig a városi kereskedő patríciátus kötött. 1 ^ c) Mizsér Bodó Mihály végrendeletében megemlékezett Miser Orsolya és fia Ferencről. Neve Bodórokor.ok közt fordult elő, tehát ő is közéjük tartozhatott. Valóban Szegeden ki is mutatható egy mai helyesírással Mizsérnek nevezett patrícius család, akik közül János 1458-ban és 1462ben a bírói széket is elnyerte. Kérdéses azonban, hogy a Bodó-rokon Mizsér Orsolya is Szegeden élt-e. Az 1537-ben Pesten végrendelkező Mizsér Mihály, egykor Pest város esküdtje néhai feleségét ugyanis Orsolyának hívták. Feltételezhető tehát a két Orsolya azonossága. Ebben az esetben Orsolya Ferenc fia azonban 1537-re már meghalt. Mihály a század első két évtizedében több ízben mutatható ki a pesti tanács tagjaként. Részt vesz a helyi szűcscéh belső viszám 1472: Die Matrikel IL k. 136. — 1471: Uo. 130. — 1475: Reizner János: Szeged város történere. IV. k. Szeged 19C0. 74. — 1480: Bártfai Szabó 1073. sz. — 1490: Dl. 46 153. — 1496: DL 61890—91. — 1497: 61 903, 61 905. — 1503: Dl. 61 943. — HO. I. k. 393—94. — DL 61 945. — 1505. tized. Elszámolás a végén. — 1508: Dl. 46 853. — 1510: Dl. 61979. — 1510. december 6: Dl. 61 980. — Átirata: HO. I. k. 401—3. — A nagy-körösi birtokra 1. még 1505: DL 21 415. — 1510. december 12: Prot. Bud. eleje. — 1512. HO. II. k. 395—96. — 1516: Dl. 61 984. — Etheley családjára: Csánki I. k. 40. — 1519: Prot. Bud. 505—6. — 1511: Prot. Bud. 26. — 1514: uo. 255—56. — 1450: Reizner i. m. IV. k. 47. — 1471—75: uo. 69, 74. — 1481 ós 1478: uo. 78. és 76—7. — Reizner (i. m. I. k. Szeged 1899. 69—71.) a szegedi Szilágyiakat a horogszegiekkel azonosítja azon az alapon, hogy a Szilágyi Lászlóval egyszer felváltva bíróságot viselt Osvát fia Lászlót vele egynek vette, és a csongrádi főispán Szilágyit tőle megkülönböztette. Osvát fia Lászlót azonban nem nevezik Szilágyinak, pedig abban az oklevélben, amelyben a főispánt említik, neve előfordul. Feleslegesnek érezzük egy időben Szegeden két Szilágyi László megkülönböztetését: Osvát fia László volt külön személy. — 1520: Prot. Bud. 539—40. 1493: Mon. Vatic. 1/5. k. 24. — A csanádmegyei Tatár családra: Csánki I. k. 715.
