Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

9S V. Windisch Éva E problémák ellenére is folytatja azonban Kovachich a kérdés boncolgatását akkor, amikor Piringer művének II. kötete 1816-ban napvilágot lát. Ebben a kötetben Piringer levonja az előzőben kifejtettek tanulságait: hogy a nemes mind a személyes felkelést, mind a bandérium-állítást, melyek a mai körülmények között már nem megfelelő védelmi eszközök, készpénzzel tartozik megváltani. Így tarthatja csak fenn alkotmányát, kiváltságait, melyek épp azért kerültek- veszélybe, mivel a nemesség honvédelmi kötelességeit — melyek pedig kiváltságos helyzetét indokolják — nem teljesíti. E kötetben Piringer a magyar nemesség eddig ismertetett kötelességeihez a várfenntartás — ugyancsak megváltandó — kötelezettségét csatolja. Ugyanebben az évben a Wiener Allgemeine Literatur-Zeitungban Píringert védő, megállapításait kiélező ismertetés jelenik meg. Kovachich válaszát nem magához Piringerhez, hanem a recenzenshez irányítja, Freymüthige Anmerkungen über die Recension der von Piringerischen Ungarns Banderien címen. Az irat egy része már magyarul is megjelenik: a Tudományos Gyűjtemény megindulásával megteremtődik a fórum a szélesebb rétegeket érdeklő tudományos-politikai kérdések megtárgyalására, s az első évfolyam Kovachich nagyterjedelmű cikkét közli (sőt különnyomat is készül belőle): A magyarországi hadakozásnak és bandériumoknak rövid esmértetése címen, a szerző megnevezése nélkül.

103 A vitairat mindenekelőtt azon háborodik fel, hogy a király szívét a magyarral egy uralkodó alatt élő földijei vádakkal és rágalmakkal igyekeznek elidegeníteni. A bécsi recenzens azt kívánja elhitetni, hogy a magyar nemesség állandó kötelessége a saját költségén való katonáskodás és bandériumok tartása, s „az egész nemességnek szabadságaitól, igazságaitól, birtokaitól megfosztatását tanácsolja, ha ezen ... tartozásától a királyi katonaság tartásával és fizettetésével magát meg nem váltja". Kovachich a történeti fejlődés egyes állomásaira való utalás mellett részletesen előadja, a magyar társadalom mely rétegei tartoznak felkelni, illetve portális katonaságot állítani, kik kötelesek hozzájárulni a seregek fenntartásához, anélkül, hogy személyesen tartoznának insurgálni, s kik tartoznak a törvények értelmében bandériumot állítani; végül, hogy melyek voltak a hadviselés terén az uralkodó kötelességei. A már ismertetett fejtegetésekkel rokon előadást annak a vádnak visszautasítása zárja, hogy a nemesség nem hajlandó a hadakozásra; hiszen csak amit a magyarok 1792 óta hadügyi kiadásokra fordítottak, több mint amit a cseh, morva, osztrák földesurak adtak jövedelmeikből, „ámbár ők [ti. a magyarok] a fő igazgatásnak ama kedvezéseivel a kereskedés dolgában nem dicsekedhetnek, melyekkel amazok". A magyarság törvényes keretek között mindig kész kötelességeit teljesíteni, de csak konstitúciója értelmében. Igazságtalanság ezért a királyt az alkotmány erőszakos széthányására ingerelni, s a francia forradalomra utalva, Kovachich megjegyzi, hogy a recenzens tanácsai nemcsak a nemzetet sértik, hanem a közjót és közbiztonságot is veszélyeztetik. 1818-ban a Tudományos Gyűjtemény ismét teret ad Kovachich — ugyancsak a bécsi recenzens ellen intézett — vitairata egy másik részletének, arról a tulajdonképpen Piringer által felvetett kérdésről, „Köteles volt-e a magyar nemesség várait s az ezekben levő katonaságát az ország polgári alkotmánya szerént saját költségein tartani?". A kérdésre adott válasz — melyet Horvát István fordított magyarra — határozott nem; a várak egy része királyi volt, más részüket a nemesség királyi engedéllyel építtette, de ezek építését törvény nem parancsolta. Egyébként, jegyzi meg Kovachich, a nemességnek egy fillérje sem maradna, ha mindazon katonai kötelezettségnek eleget kívánna tenni, amit a recenzens kíván tőle.

104 A vita tovább gyűrűzik: .a következő évben Najmajer Ignác alsórangú tisztviselő neve alatt Madarassy Ferenc püspök. válaszol „A várőrizet törvényes kötelességéről Magyarországban" címen: törvénycikkek segítségül hívásával igyekszik igazolni, hogy a földbirtokosok kötelesek voltak várat fenntartani és azt védeni; ez a kötelesség ma természetesen megváltandó lenne.

105 A választ most maga Horvát István adja meg, aki nyilvánvalóan Kovachich forrásgyűjtése alapján ír, de Kovachichnál világosabban fogalmazza meg a magyar nemesi álláspontot: nem cáfolható, hogy a nemesség maga tartotta el várait, nem áll azonban az, hogy ez törvényes kötelesség lett volna. A várépítés privilégium volt, és nem a honvédelmet, 103 Kézirata Kovachich József Miklós másolatában, Márton György javításaival: OSzK. Kt. Quart. Lat. 57. ff. 72—148. A megjelent részlet: Tudományos Gyűjtemény. 1817. 9. füzet. 65—106. 1. 104 Uo. 1818. 5. füzet. 67—88. 1. Horvát István fordítására: Vass Bertalan: Horvát István életrajza. Bp. 1895. 300. 1. — A kézirat József Miklós másolatában: OSzK. Kt. Quart. Lat. 57. ff. 152—163. 105 Tudományos Gyűjtemény. 1819. 4. füzet. 36—72. 1.