Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 93 62. Zágráb v. levéltára. 5499—5503. Régi bírósági jegyzőkönyveket őriznek a XIV. század elejétől kezdődően, elhanyagolt állapotban. Ezek megszerezhetők lennének. 63. Zágrábi püspöki könyvtár. 5504—5543, 5587—5589, 5762—5817. A leggazdagabb gyűjtemény az országban régi és ritka kéziratokban. 64. A zágrábi jogakadémia könyvtára. 5692—5780. 65. A zágrábi káptalan levéltára. Itt érdekes módon nincsen a XVII. századnál régebbi anyag. 66. A csázmai káptalan levéltára. 5544—5554. 67. Festetics György könyvtára, Keszthely. 5494—5498, 5555—5586, 5818—5821. Eredeti dekrétumai is vannak. Egy törvényeket tartalmazó kódex' talán megszerezhető lenne a múzeumnak. I 68. A veszprémi káptalan levéltára. 5822—5836. A levéltárnak 41 db 1300 előtti oklevele van; ekkora mennyiségben a Kállay-levéltáron kívül sehol nem találtak ilyen korai okleveleket. 69. A szombathelyi szeminárium könyvtára. 5328—5332. Megszerzendő egy 1477. évi glossarium. 70. Vas m. levéltára, Szombathely. 5333—5349. Főleg insurrectiós anyagot jegyez ki a XVI—XVII. századból. 71. Esztergomi éVseki könyvtár, Nagyszombat. 5838—6257. A kéziratok teljes jegyzékéi Palkovich György könyvtáros állította össze Kovachich számára. 72. ' Sinkthaler Pál Selmecbányái szenátor gyűjteménye. 6258—6277. 73. Ivichich Ferenc (Selmecbánya) gyűjteménye. 6278—6282. 74. Kuzmányi János, breznóbányai ev. lelkész gyűjteménye. 6284—6299. 75. 6301—6311. Főleg XVIII. századi, magánosok tulajdonában levő kéziratokat sorol fel. Ezek megszerezhetők a Széchényi Könyvtár számára. — 6310.: állítólag a gyöngyösi ferencesek őrzik Kézai Simon krónikájának kéziratát, de ittjártakor Kovachich nem tudta megtekinteni. 76. Nagyszombat v. levéltára. 6312—6321. Rendezetlen. 77. A nagyszombati káptalan levéltára. 6322—6323. A Relatio generalist követő jegyzék az egyes iratok keletkezési évét, kibocsátóját, s olykor rövid, olykor (főleg hadügyi vonatkozások esetében) terjedelmes regesztáját tartalmazza, egyes esetekben csak az irat fajtája van megnevezve. Nem mindig világos, eredeti iratról, vagy másolatról van-e szó. Az iratok minden fajtája előfordul: sok az uralkodói, az "országgyűlési vonatkozású s a hadügyi tárgyú irat, — de, mint Kovachich előre jelezte is, valóban nem korlátozta magát ezekre, hanem minden kezébe kerülő, jelentősebbnek látszó darabot megemlített. Nagy hangsúllyal fordulnak elő a nemzeti könyvtár gyarapítására méltónak látszó kéziratok is. Az erdélyi út gyűjtéséből származó jegyzékek már nem alkotnak olyan egységet, mint a magyarországi anyaggyűjtés. Ebben a kötetben Kovachich a helyszínen sajátmaga által készített, vagy a gyűjtemények gondozóitól kapott jegyzékeket egyszerűen összegyűjtötte; nem sorszámozta végig a tételeket, s nem készített hozzájuk összefoglalást a jelentős darabok kiemelésével. Az oklevél- és iratregeszták háttérbe szorulnak a nagyobb számban ismertetett kéziratok mellett. Ez a kötet a körmendi Batthyány-levéltár országgyűlési vonatkozású iratainak regesztáival kezdődik (ff. 1—6.); ezután következnek az erdélyi gyűjtemények: a nagyenyedi kollégium könyvtárának kéziratai és oklevelei (ff. 7—30.); Eder József Károly szász történész feljegyzéseiből származó adatok (ff. 31—35.); a kolozsvári minoriták kéziratai (ff. 35'—36.); a gyulafehérvári püspöki könyvtár kéziratai és oklevelei (ff. 37—42.); a nagyszebeni. Bruckenthal-könyvtár és Aranka György marosvásárhelyi gyűjteménye kéziratai (ff. 43—44.); Kolozsvár város levéltárából kijegyzett iratok (ff. 45—46.); a szász nemzet levéltárából származó iratok (ff. 46'—48.); a kolozsvári ref. kollégium könyvtárának anyaga (ff. 49—50.); Haner György Jeremiás kéziratai (ff. 50'—51.); azután újabb körmendi adatok (ff. 55—56.); a zágrábi püspökség levéltárából származó adatok (ff. 57—66.). A kötetet megyei levéltárak mutatóinak vezérszavait tartalmazó szójegyzékek zárják le; ezeket Heves, Borsod, Szabolcs és Ung megye 1810-ben közölte Kovachichcsal.

85 A két kötet regeszta- és címanyagát Kovachich együtesen 8000 tételre becsülte.

86 85 OSzK. Kt. Fol. Lat. 127. ff. 67—72. 86 OSzK. Kt. Quart. Lat. 57. f. 16.