Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Szedő Antal: Levéltári filmezés / 3–16. o.

A levéltári filmezés 7 ilyen kivételes esetben, az eredeti irat is rendelkezésére bocsátható. így pl. a Magyar Országos Levéltárban a diplomatarium okleveleit lehetőleg nem adják ki a kutatóiknak, hanem inkább csak ezeknek fotókópiáit. A különböző képviselőtestületek (különben ugyancsak mikrofilmre felvett) régi jegyzőkönyveit azonban Magyarországon a kutatók az őket raktározó, többnyire vidéki levéltárakban eredetiben tanulmányozzák, mivel e levéltárakban nincs sem pozitív, sem negatív mikrofilm-példány: a mikrofilmek az Országos Levéltár filmotékájában vannak. Az említett jegyzőkönyvek ui. bár értékes történeti forrásanyagok, mégsem kerülnek oly gyakran kutató kezébe, hogy indokolt lenne az eredeti jegyzőkönyvök használatának eltiltása. A nyugatnémet Bundesarchiv sem helyezi zárlat alá azokat az eredeti iratokat, amelyekről (természetesen az iratok őrzőhelyétől távol őrzött) biztonsági mikrofilmek készülteik. Viszont Bajorországban tudatosan mikrofilmeznek rossz állapotban levő iratokat és csak a mikrofilmet bocsátják a kutató rendelkezésére. Az Amsterdami Városi Levéltárban hasonló okokból a születési, házassági és halotti anyakönyveket mikro' filmezték le és a mikrofilmeket adják a kutatóknak. És végül egyre gyakrabban kezd előfordulni, hogy restaurálás helyett mikrofilmeznek (különösen akkor, ha az őrzési hely nem biztosítja a megfelelő megmaradási körülményeket és ezen nem is lehet segíteni). Úgy gondolom, ez vezethette pl. a spanyol illetékeseket akkor, amikor a székesegyházi levéltárak értékes, pusztuló, nem a legmegfelelőbb körülmények között őrzött középkori iratait lemikrofilmezték. A biztonsági mikrofilmezésnek ez a fajtája indokolt, 1. ha a mikrofilmezés olcsóbb, mint a restaurálás; 2. ha a restaurálás nem biztos, hogy megállítja a pusztulás folyamatát. Az utóbbi eset áll fenn a Magyar Országos Levéltárat 1956-ban sújtó tűzvészből kimentett nagymennyiségű pörkölődött iratanyagnál. Bár ezeknek restaurálásánál is megtettük a maximálisát, de a pörkölődött papíranyag annyira törékeny, porlódó, hogy jobban látjuk az ilyen iratanyag mikrofilmezését. Kiegészítő mikrofilmezés Bár a biztonsági mikrofilmezés a ténylegesen elvégzett mikrofilmezéseknek igen nagy iszázálékát jelenti (Hannoverben 100%, Lengyelországban 95%, Bundesarchiv, Koblenz 75'°/o, Izrael 50%, stb.), mégis nagy jelentősége van a kiegészítő mikrofilmezésnek is. Sőt a londoni Public Records Office-ban a biztonsági mikrofilm csak melléktermék, az Österreichisches Staatsarchivban pedig nem is folyik biztonsági filmezés. Annál inkább folyik persze ezekben a levéltáraikban az alább tárgyalandó, un. kiegészítő mikrofilmezés. A kérdőívre beérkezett válaszokból kiderül, hogy az un. kiegészítő mikrofilmezés fogalmába is többféle dolog értődik világszerte. Eredetileg csupán azt értették alatta, hogy egy levéltár kiegészíti saját anyagát más levéltárban levő vonatkozó levéltári .anyag mikrofilmjével. Ide tartozik az az eset is, amikor egy levéltár nemzetközi szerződés értelmében köteles anyagot átadni egy másik országnak, de ezt az anyagot előzetesen lefilmezi és az eredeti iratok átadása után megőrzi a mikrofilmeket. (Pl. ez történt Olaszországban, ahol az 1947. évi békeszerződés értelmében a Torinói Állami Levéltár Savoyára és Nizzára vonat-