Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

M V. Windisch Éva kor a rendi társadalom megbénulása után az uralkodóhoz fordul — hogy itt még teljesebb kudarcot valljon. E törekvéseik sorába még egy, a fentiektől eltérő típusú kísérlet tartozik. 1802-ben Kovachich három memorandumot nyújt be a nádorhoz: egy tervezetet nemzeti könyvtár létesítésére (nem véve figyelembe Széchényi könyvtáralapítását, s épp ezért céltalanul), egy másikat a Corpus Juris új kiadására'vonatkozólag (e tervét sok változatban ismétli majd, de a minden irányból mutatkozó ellenkezést és .gyanakvást nem tudja legyőzni), s végül egy harmadikat az ország levéltárának megújításáról. (Memóriáié de redintegrando Archivo Regni ad ... Palatinum.) E tervezetben Kovachich az Archivum Regni létesítésével köti össze saját törekvéseit: ismerteti a levéltár felállítására vonatokozó törvényeket, megállapítva, hogy ezek pénz, megfelelő személy, megfelelő terv hiányában nem valósulhattak meg. Javasolja tehát mindenekelőtt az országgyűlési dekrétumok nyomtatott, illetve kéziratos példányainak összegyűjtését; a nyomtatott törvényszövegek egy példányban elégségesek s ezek Széchényi' Ferenctől lennének megszerezhetők; valamennyi kéziratos szöveg összegyűjtendő azonban olyan módon, hogy a nádor szólítsa fel a tulajdonosokat a kéziratok átengedésére; így ezek költség nélkül •megszerezhetők. A lappangó törvényszövegek felkutatására át kellene vizsgálni a vármegyei levéltárak anyagát. Kovachich fel is ajánlja erre szolgálatait; ugyanakkor elkészítené más közjogi érdekű akták jegyzékét is. Felsorolja végül azokat az iratokat, melyeket az ország levéltárában vél egybegyűjtendőmek. Ilyenek az országgyűlési iratok és naplók; a közjogi érdekű tárgyalások (tractatus publici) és követségek iratai és naplói; az országos hatóságok (kustituta Regni) iratai, az acta normalia; az országgyűlési dekrétumokban említett akták; a vallásügyi kérdéseket szabályozó akták; a rendes bíróságok iratai, s végül törvényhatósági iratok (privilégiumok, statútumok, céhiratok). Mindezek együttesein alkothatnák az ország levéltárát.

38 Kovachich e levéltári szempontból legszakszerűbb (a német területen ismert un. Auslesearchiv típusát Magyarországon elsőnek megvalósítani akaró), távolabbi politikai vagy történetkutatási célokat nem is érintő javaslata többi tervezetének sorsára jutott. Az emberek irigysége, az idők kedvezőtlen volta hiúsította meg javaslatát, írta utóbb; ha békésebb évek következnek, a nádor bizonyára megvalósította volna e tervet.

37 így azonban azt kellett hinnie, hogy a levéltárak élete végéig zárva maradnak előtte — de az bizonyos:-nem tehetett szemrehányást 'magának, hogy nem kísérelt meg mindent elképzelései megvalósítására v Már csialk csodában, a véletlenben reménykedhetett. Azalatt azonban, míg a levéltárakba való belépésért folytatta harcát, Kovachich nem mondott le arról sem, hogy legalább a hozzáférhető jogtörténeti anyaggal ismerkedjék meg, s hogy így a levéltári anyagnak mintegy pótlékai alapján fejtsen ki történeti-jogi kutató tevékenységet. Széles körű összeköttetései segítségével fel is tárult előtte az ország hozzáférhető történeti forrásbázisa. S ez sem volt jelentéktelen tétel. A XVIII. század folyamán a kéziratgyűjtés mind egyes személyek, mind testületek (főleg egyházi testületeik) körében igen nagy méreteket öltött; mégpedig elsősorban nem is az eredeti iratok, kéziratok gyűjtése: e korszak tudományos érdeklődésű, .de határozott irányú -tudományos 36 Fogalmazvány és több másolati példány maradt fenn. Pl.: OSzK. Kt» Fol. Lat. 145. 37 OSzK. Kt. Fol. Lat. 118.