Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.
A vármegyei levéltárosi állás kialakulása 43 megye is ebben az évben kapta mieg az engedélyt, hogy 300 frt fizetéssel külön levéltárnokot tarthasson. 75 Veszprém vármegye is 1793-tnan kért engedélyt, hogy 300 frt fizetéssel lajstromozót vagy levéltárnokot tantihasson. 76 Az engedély megjött; az addigi, többi engedélyhez hasonlóan azonbam ez is feltételesen és azon kikötéssel adatott meg, hogy a lajstromozó a levéltár helyén köteles lakni: de nemcsak a gyűlések és a sedriák idején, hanem állandóan, és folyton a régi iratok lajstromozásával kell foglalkoznia. 77 1794-től kezdve azután vagy két évtizeden át a lajstromozó kezelte a vármegye iratait, amíg végre 1820-ban a levéltárnok került a devékár élére. Ekkor kerülitek a levéltár kulcsai is a főjegyzőitől a levéltárnokhoz, aki 1827-től fogva viseli a felelősséget. 78 Közben a vármegyék főjegyzői teljesen belekapcsolódtak a fellángolt politikai mozgalmiakba is. Így nemcsak a 'tekintélyük nőtt 'mag jobban, de az ügykörük is még bővült. Egyikük-másikuk országgyűléá követté megválasztatván, távol is volt a vármegyétől. Az 1792. december 17-i 14871. számú királyi rendelet a 'törvényhatóságok részére kötelezővé tévén a latin nyelvű érintkezést a legfelsőbb hellyel, a vármegyék főispánjai felhívattak, hogy a felküldendő vármegyei protocolkimokat latin nyelven terjesszék fel. Minthogy pedig számos vármegye, — Hont, Nógrád, Gömör, Abaúj, Sopron, Arad, Borsod, Uog, Ugocsa, Békés, Bihar, Csanád, Máramiaros, Szabolcs, Szatraár, Torontál, Komárom stb. — ekkor már magyarul vezette a protocollumait, a notariatus tagjaira háramlott a feladat, hogy a (gyűléseken felvett miagyar nyelvű protocoliumok latin fordítását elkészítsék: tehát újabb nagy munkával szaporodott a teendőjük. 79 Nem csoda tehát, hogy most már minden áron szabadulni akartak a terhes levéltári munka elvégzésétől. „Inpracticabilis" yok nekik ez a munka. 80 Költséges is, mert a székhelyhez kötötte őket. S a tisztviselők, bár elvben „nobile officium"-ként vállalták (kellett vállalniuk) a tisztséget, „ráfizetni" a tisztségre már nem akartak. Megindult tehát a vármegyék általános ostroma a kormányszéknél, hogy végre állandó s külön levéltári tisztviselőt kapjanak. Itt volt Sopron vármegye. Levéltára állandóan vándorolt. Nemeskérről Sopronba; itt m,eg egyik épületből, helyiségből a másikba. Ezáltal olyan rendetlenségbe került, hogy rendszeresen külön és állandó tisztviselőt követelt. A vármegye 1794. február 10-én felírt tehát és állandó, évi fizetéssel bíró levéltárnok tarthatására kért engedélyt. 81 A kormányszék ugyan még most is a nótáriussal állt elő, hogy annak volna kötelessége a levéltári munka elvégzése, de a levéltár-rendezés fontosságára való tekintettel megadta az engedélyt s a levélni ™ OL, HTT, PC 1793. 35 : 6. 78 Uo. 1793. 2 :271. 77 Uo. 1794. 2 : 18, 51. 78 Alispáni 27 485/1928. sz. értesítés. Vevér Emil vm. főlevéltárnok közlése. (1127/1928. OL sz.) 78 OL, HTT, PC 1793. 9 :1—17. 80 Uo. 1792. 61 :1. Sáros vm. jelentése, 1792. április 25-én. 81 Uo. 1794. 2:52, 14:16. „Ibidemque iteratis viribus, toties videlicet, quoties ad rátionéni Comitatus novae Commoditates conductae fuerant, loco mota, actis etiam aboliti Iudicii Subaltérni absque ulla Régestratione, adeoque in confuso Statu ad idem Archívum nostrum illatis, aliis item, quam plurimis príorum Annorum irregestrate eorsum repositís, in talem disordinem devenerunt, ut opem unius Individui eadem cito ac confusus status Archivi poscebat regestrari et in desideratum ordinem redigi neutiquam posse censuerimus."
