Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - IRODALOM - Vörös Károly: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. Összegyűjtötte és szerkesztette: Andics Erzsébet. III. k. (Magyarország újabbkori történetének forrásai). Budapest, 1965. / 348–351. o.

348 Irodalom korszak hitelélete tehát egészében nem világosodik meg. De még egy család hitelviszonyait sem lehet megérteni, csak ha azokat a család történetével, a birtokain folyó gazdálkodással, az árutermelés fejlettségével, jellegével összefüggésben nézzük. Ilyen módon egyetlen család hitelügyleteinek feldolgozása természetesen nagyobb és bonyolultabb feladat volna, de a kép jobban megközelítené és kifejezné a valóságot. Bakács munkájának keretével magyarázható részben az is, hogy megállapításai néhol túlságosan általánosítóak, máskor meg inkább csak anyagot ad értékelés, következtetések nélkül. A munka olvasása közben felvetődik a kérdés, hogy a témaválasztáson túlmenően a témák kidolgozásának megtervezésére, keretének megállapítására nem kellene-e tudománypolitikánknak nagyobb gondot fordítania. Komoly segítség volna a kutatónak, ha a forrásanyagban való tájékozódás után a követelmények és a lehetőségek mérlegelésével meghatároznák kutatása irányát, mélységét, határait. Amikor a munka elkészült, vagy éppen már meg is jelent, ilyen alapkérdéseken már nem lehet változtatni. Bakács a források számbavétele során megállapította, hogy a családi levéltáraknak jóformán nincsen olyan anyaga, amelyet nem lehetne felhasználni a hitelügyletek megrajzolásához. Nyilvánvalóan sok egyéb témával lényegében ugyanez a helyzet. Ez pedig az egy korszakkal foglakozók kutatási munkájának összehangolására es n levéltárak által készített segédletek között a tematikai feltárás fontosságára irányítja figyelmünket. Végül a munka kiállítása is megérdemli, hogy szóvátegyük. A Statisztikai Kiadó Vállalat sokszorosító üzemében jelent meg, jól olvasható formában, táblázatokkal, grafikus ábrázolásokkal. Bizonyság arra, hogy a tudományos könyvkiadás feladatai a nyomtatáson kívül is egyre igényesebben oldhatók meg. Sinkovics István \ A NAGYBIRTOKOS ARISZTOKRÁCIA ELLENFORRADALMI SZEREPE 1848—49-BEN összegyűjtötte és szerkesztette: ANEICS ERZSÉBET III. k. Budapest 1965. 544 1., táblák (Magyarország újabbkori történetének forrásai) 1848—1849: a magyar polgári forradalom és a belőle kinövő nemzeti függetlenségi harc történelmünk talán legjobban, legtöbb oldalúan feldolgozott korszaka. Az elmúlt évszázad során számtalan cikkben, tanulmányban, monográfiában, forráskiadványban tárultak fel e hónapok történetének eseményei, sróialtak meg szereplői, tisztázódtak problémái. Azonban 1848— 1S49 belső reakciós erőinek tevékenysége, szerepe csak az utolsó másfél évtizedben került a kutatás előterébe, megfelelően annak a törekvésnek, mellyel történetírásunk a forradalom és szabadságharc immár teljes képet kívánja rekonstruálni, összes belső ellentmondásaival és feszültségévei együtt, — e hónapok korábbi, sokszor sematikus vagy illuzionista áb rázol-sá"» túM'pve megvilágítva a társadalom a haladással e hónapokban nyíltan szembekerülő erőit is. Ennek á teljes képre irányuló törekvésnek jegyében indult meg évekkel ezelőtt, Andics Erzsébet gyűjtésében és szerkesztésében (továbbfejlesztve az ő korábbi, ugyané tárgykörben mozgó tanulmányait) a nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepét bemutató forráskiadvány is, melynek III. kötete 1965-ben hagyta el a sajtót. » A kötet szervesen folytatva az 1955-ben megjelent II. kötetet, újabb 239, az 1849 márciusától 1849 végéig, illetve 1850 áprilisáig terjedő 14 hónap alatt keletkezett iraton mutatja be a magyar arisztokrácia az ellenforradalom szolgálatában ekkor kifejtett tevékenységét. E tevékenységet azonban ez a kötet is a címben jelzettnél sokkal szélesebb keretekbe ágyazza be. Egyrészt az arisztokrácia fogalmát illetőleg is messze túlmegy az arisztokratát egyszerűen a főnemessel azonosító közjogias felfogáson, a nagy- vagy legalábbis középbirtokos köznemesek (Gaál, Czindery, Hedry) vagy éppen polgárok (Wirkner) ellenforradalmi tevékenységét is bemutató dokumentumok közzétételével. Másrészt bőven közöl olyan dokumentumokat is, melyek, bár aláíróik neve előtt főnemesi rangok díszeskednek, elsődlegesen tulajdonképpen nem az őket aláíró arisztokratákra, hanem sokkal inkább arra a népre jellemzők, melynek a császáriak meg-