Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

314 Bognár Iván Ezzel a rendelettel alighanem az akkori Európa legszélesebbkörű betegségés balesetbiztosítása valósult meg. Ami a mezőgazdasági munkásokat illeti, a rendelet első paragrafusa kijelenti, hogy „a földműves munkások biztosításának módozatairól a M. N. N. külön rendelettel fog intézkedni. Ez a rendelet 56. M. N. N. sz. a Tanácsköztársaság június 24-i (75.) számában jelent meg. A rendelet a F. K. XXI. rendelkezéseit lényegében csak az agrárproletáriátusra és a parcellás parasztokra terjesztette ki, a kisgazdáknak nevezett kis- és középparasztok számára önkéntessé tették a belépést. Mindenesetre, a megelőző helyzettel szemben lényeges előrehaladás történt azzal, hogy a mezőgazdaságra a balesetbiztosítás mellett most már a betegségi biztosítás is kiterjedt. Számszerűleg is bővült a biztosítottak köre, amennyiben a rendelet életbelépése esetén a kötelező biztosítás a mezőgazdasági népesség 22 százalékára terjedt volna ki (szemben a háború előtti 5,8 %-kal).

55 A rendelet utolsó, 9, §-a kimondja, hogy a M. N. N. külön rendeletben fogja megállapítani az életbelépés időpontját és a végrehajtás részleteit. Erre azonban a Tanácsköztársaság megdöntése folytán már nem került sor. A proletárdiktatúra fennállása alatt azonban sor került más, kisebb foglalkozási csoportoknak a munkásbiztosításba való bevonására, így a házitanítók, nyelvmesterek, nevelők és bejáró gyermekgondozók (44. M. N. N. sz. rendelet; megjelent 1919. május 31-én, a TK. 56. számában, valamint a házfelügyelők esetében (57. M. N. N. sz. rendelet; megjelent 1919. június 25-én, a TK. 75. számában). Külön meg kell említeni a kb. 150 000 főnyi háztartási alkalmazottat, kiket a F. K. XXI. sz. rendeletériek végrehajtásaként kiadott 3. M. N. N. sz. rendelet vont be a biztosítottak körébe. Ezeket a proletárdiktatúra bukása után kiadott 5400/1919. M. E. sz. rendelet is meghagyta biztosítási kötelezettségükben. A bányatársládákra vonatkozóan mindazokat a bányatárspénztárakat, melyek betegség esetére biztosított tagjainak 1918. évi átlagos létszáma az 500-at nem haladta meg, 1919. május 31. napjával megszüntették. Az ilyen társpénztárak biztosított tagjait az üzem helyére illetékes kerület munkásbiztosító pénztárnál kellett bejelenteni. Ha azonban a bányapénztár tagjai valamely megmaradó társpénztárhoz akartak csatlakozni, akkor további betegségbiztosításuk ennél a pénztárnál történt. Az 500 tagot meghaladó bányatárspénztárak továbbra is megmaradtak és 1919. június 1-től kezdve az Országos Munkásbiztosító Pénztár helyi szerveinek jogkörébe léptek. Balesetbiztosítás tekintetében viszont az összes bányaüzemek január l-től kezdődőleg az Országos Munkásbiztosító Pénztárnál való biztosítás kötelezettsége alá estek.

56 AM. N. N. 3. sz. rendeletének 23. §-a megfosztotta a munkáltatókat a munkásbiztosító pénztárak önkormányzatában betöltött helyüktől, a munkástagok viszont az önkormányzat újjáalakításáig megtarthatták tisztségüket. A rendelet felhívta a figyelmet arra, hogy az újjászervezett pénztárakban a nők és a biztosításba újonnan bevont dolgozó osztályok (csoportok) is megfelelő képviselethez jussanak. A rendelet végrehajtása során a népbiztosság 1919. május 55 Saját számításaim. Alapul az 1920. évi népszámlálás adatai szolgáltak. Lásd Magyar Statisztikai közlemények. Üj sorozat 72. k. Az 1920. évi népszámlálás. III—

IV. rész, Bp. 1926. 524. es 533. o. 5B Lásd a Munkaügyi és népjóléti népbiztosság 45. M. N. N. sz. rendeletét. TK, 1919. máj. 31. (56. sz.)