Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.
310 Bognár Iván kanélküliek már napokkal a tüntetés előtt gyűlést tartottak, ezen egy memorandumot szerkesztettek és elhatározták, hogy ezt az illetékes miniszter (Peidl) elé terjesztik. 19-én reggel a város minden kerületéből négyes sorokban felvonulva először a Lovardában gyülekeztek, majd onnan a Várba indultak, hogy az emlékiratot Peidlnek átnyújtsák. A Vár udvarán rögtönzött gyűlést tartottak, ahol szónokuk Grün Arnold útján munkaalkalmak teremtését követelték. Ugyanezt követelte a Peidlnek átnyújtott memorandum is, mely ezen kívül még a következő intézkedéseket sürgette a munkanélküliek részére: fejenként 500 K gyorssegélyt; külön élelmiszerjegyeket, melyekkel 50%-kal olcsóbban lehet vásárolni; a házbéreket a munkanélküliség tartama alatt fizesse az állam; a földet, termelőeszközöket megváltás nélkül a proletariátus tulajdonába kell adni. Ez az utóbbi követelés nyíltan politikai jellegű volt és már a kommunisták befolyását tükrözte. Peidl válasza jellemző volt mind magára, mind a kormányra nézve. Mindenekelőtt szemrehányást tett a küldöttségnek, hogy ilyen nagy tömeg kíséretében jöttek. Hajlandó tárgyalni, de kényszeríteni nem hagyja magát. A minisztérium a Szakszervezeti Tanáccsal együtt megállapította a gyorssegély mértékét. Különbséget tesznek a nős és nőtlen emberek között. A legmagasabb segélyösszeg 200 K. Megjegyezte, hogy pénzzel nem lehet a munkanélküliségen segíteni, munkaalkalmakat kell teremteni. A segélyek kifizetését 22-én szombaton fogják megkezdeni. A tömeget nem elégítette ki Peidl válasza s mindenki részére egyenlő segélyt követelt. Peidl kijelentette, hogy a minsztertanács elé viszi az ügyet. Rónai államtitkár közölte a felvonultakkal a miniszter nyilatkozatát, mire ezek egy tíztagú bizottságot választottak, hogy az a délutáni minisztertanáccsal közölje a' kívánságokat. Ezután a tömeg rendben eloszlott. 47 Ez az esemény is — mely a Népjóléti Minisztérium vonatkozásában mintegy előjátéka volt a Tanácsköztársaság kikiáltásának — megmutatta, hogy mekkora szakadék tátongott már a nép és a között a burzsoá demokratikus rendszer között, mely pedig alig öt hónappal azelőtt az ő hosszantartó, véres és Önfeláldozó harcának eredményeképpen alakult meg. III. A Magyar Tanácsköztársaság Népjóléti Népbiztossága (1919. március 21.—1919. augusztus 2.) 1. A Tanácsköztársaság kikiáltása után megalakult Forradalmi Kormányzótanácsban a Népjóléti Minisztérium örökébe lépő népbiztosság vezetője, Bokányi Dezső (helyettese Fiedler Rezső) mint munkaügyi népbiztos foglalt helyet. 48 A népbiztosság csak április 3-án alakult át Munkaügyi és Népjóléti Népbíztosság46 O. L., Népj. Min. ein. 1919—1—788. 47 Népszava 1919. március 20. 48 A tárgyban kelt összes fontosabb rendeletet és lényegesebb korabeli szakcikket közzéteszi a kérdés teljes bibliográfiájával és értékelő vázlatos bevezetéssel: Petrák Katalin — Milei György: A Magyar Tanácsköztársaság szociálpolitikája. Válogatott rendeletek, dokumentumok, cikkek. Bp. 1959. (Nemzeti Könyvtár) 376. 1.
