Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.
JBudai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 257 14-i keltezésű meg is mondja. Péter tekintélyes budai kereskedő volt, aki üzleti pályáját még Mátyás uralkodása idején kezdte meg, ugyanis egy 1494—95 évi feljegyzés szerint 1490. január 1-től béreli évi 6000 ft-ért a budai és fehérvári harmincadokat. A király adósságainak megtérítése fejében azonban jogosult volt a bérösszegből évi 2000 ft-ot a maga számára levonni. Ez az összeg a feljegyzés idejében 1490-től már 10—12 000 ft-ra rúgott, amiből következtethetünk a különben egregiusnak címzett Juncker jelentős üzleti forgalmára. A harmincadot 1495 után sem vesztette el, legalábbis 1498-ban még ő a budai harmincados. Közben azonban kereskedelmi tevékenységét sem hagyta abba. 1494-ben pl. posztót ad el a kincstárnak, egyszer 800 ft értékben. Ugyanebben az évben bécsi házat vásárol, és ezzel kapcsolatban az ottani városi tanács „edler gestrenger ritter"-nek nevezi. Nyilván harmincadosi minőségében a központi kincstári adminisztrációban is résztvesz, 1495-ben pl. az ő relatiojára eszközöl kifizetést a kincstár. Noha egregius, nemességet szerzett és lovaggá ütötték, végig budai polgár. A budai tanács megadja neki a „prudens" címet (1491), és ebből arra következtetünk, hogy ezelőtt városi tanácsos volt. (Ő az egyetlen prudens, akiről ezt nem tudjuk kimutatni.) Üzleti tevékenységében a legérdekesebb bányavállalkozása. Először azzal kapcsolatban találkozunk vele, hogy megkísérelte megakadályozni a Fugger—Thurzó társaság rézmonopóliumának kialakulását. Sikerült is királyi rendeletet kieszközölnie, hogy foglalják le a Fugger— Thurzó cég besztercebányai bányáit, és adják át neki. Persze, ez csak ideig-óráig tartó győzelem volt. Az ügyről is csak onnan tudunk, mert a király visszavonta ezt a rendeletét, és visszaadatta a bányákat a Thurzóknak. Ez a királyi rendelet 1494. december 26-án kelt, és itt az uralkodó Pétert Jung (!) Péter budai harmincadosnak nevezte. Bizonyára hozzájárult Juncker akciójának ideiglenes sikere ahhoz, hogy az 1495. március 16-i Thurzó—Fugger szerződésben a társaság kötelezte magát arra, hogy évi 500 ft-ot fizet 10 éven át neki. Ezt valóban fizették is. Junckernek tehát nem sikerült megszereznie a Thurzó-bányákat, de a réztermelés és kereskedelembe azért továbbra is bekapcsolódott. Ugyancsak 1495-ben szerződést kötött Khunzeuitz besztercebányai bányatulajdonossal, akinek 2500 ft kölcsönt adott, amelynek fejében az kötelezte magát, hogy minden termését tíz éven át szabott áron neki adja el. Junckernek a réztermelés iránti érdeklődése bányavárosi származását és harmadik nevét, a Jungot tekintve magyarázható meg. Mégegyszer, — és megint a király — nevezi őt, a budai harmincadost, Jung Péternek. 1494. november 14-én utasítja az uralkodó Pozsony városát, hogy küldjön neki 80 mázsa salétromot. Mindez valószínűvé teszi, hogy Edlasperger— Juncker a bányavárosi nagyvállalkozó Jung-családhoz tartozott, vagy esetleg leányági leszármazott lehetett. Az is lehet, hogy ide házasodott be, hiszen felesége nevét nem ismerjük. 1504 előtt halt meg, utána özvegyére Budán hatalmas szőlőbirtok maradt. 1505-ben 850 köböl bora termett, öt évvel később a szőlők Juncker Pál birtokában vannak, akinek 761 köblös termést írtak össze. Pál bizonyára Péter fia lehetett, aki atyja budai ingatlanait örökölte. A bécsi ingatlanokat ugyanis Péter László nevű fia örökölte, akit kizárólag Edlasperger néven emlegettek. Lászlót is lovaggá ütötték. 1507 előtt feleségül vette a Ravensburgból származó Friedrich Geldrich bécsi polgár leányát, akitől két fia és három lánya született. László a bécsi patriciátusban futott meg karriert. 1515-től hosszú ideig tanácstag, 1521-ben és 1532—35 városbíró, később Hansgraf. Pálra viszont nem maradt fenn több adat. A szőlőivel kapcsolatban is csak annyit tudunk meg róla, hogy az. Elevenhalszeren lakott. Edlasperger-Juncker Péternek azonban a legidősebb fia valószínűleg az egyházi pályát választó János lehetett. Apja már egészen korán megszerezte számára a veszprémvári Mindszent-káptalan préposti javadalmát. 1493-ban iratkozik be a bécsi egyetemre, 1494-ben az ottani egyetemi magyar nemzetbe. Korára jellemző, hogy a prépostot az anyakönyvbe mint „ingenuus adoiescens"-et írták be. 1499—1501 között Páduában tanult tovább, és a juristák consiliariusává is választották. 127 127 1494: QiiZGdStWien: II/4. köt. 5506. sz. — 1500: Veress: Matricula I. köt. 21. — 1494—95: Engel I. k. 126. — 1498: Nagyszebeni lt. ALNV II. 625. (Gündisch G. regesztája a Vármúzeumban). — 1494: Engel I. 43, 84. — Bécsi ház: QuZGdStWien II/4. k. 5506, 5527— 29. sz. — 1495: Engel I. 103. — 1491: Kassa Oki. 690. sz. — 1494: Haus-, Hof und Staatsarchiv. Wien, Ung. Spec. 342, 15. (Mályusz reg.) — 1495. március 16: Wenzel Gusztáv: A Fuggerek jelentősége Magyarország történetében. Bp. 1883. 80. és Jansen i. m. 370. Mivel -Wenzel „Juncker Vittor zu Offen"-nek, Jansen pedig „Juncker vetter zu Offen"-nek közölte nevét, eddig nem azonosították Edlaspergerrel. A szerződés kivonatát közlő Pölnitz azonban helyesen „Junker Peter"-nek írja. (Jákob Fugger II. 34. L. még uo. 74, 117.) — A Khunzeuitzügy: Paulinyi Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. Károlyi Árpád 6 Levéltári Közlemények
