Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 255 ződésben említik név megjelölése nélkül, hogy több fiú és nőtestvérük van még. Bizonyára a később feltűnő Vogelweiderek ezek közé tartoztak, és nem valószínű, hogy Sebestyén fiai lettek volna. A XVI. század első éveitől a kassai Vogelweider vagyon Szaniszlóé, aki tekintélyes kassai patrícius, városi tanácstag, fia János pedig 1529-ben a kereskedő céh tagja. Szaniszló és Sebestyén anyjának Hedvig keresztneve lengyeles hangzású, és ebből, és a család krakkói szerepléséből arra következtethetünk, hogy a budai Vogelweider Lénárt testvére Sebestyén Krakkóban házasodott meg, odavaló nőt vett feleségül, később pedig fiai örökölték Lénárt javait is. Sebestyén, majd András a budait, Sebestyén, majd Szaniszló a kassait. Ez a Szaniszló lehetett az apja a hasonlónevű és ugyancsak kassai származású Fugger-faktornak. Az ifjabb Stenczel (azaz Szaniszló) Vogelweider 1531-től jelentős üzletkötéseknél vesz részt Fugger-megbízásból, és még 1540-ben is Európa ezen legtekintélyesebb cégének antwerpeni megbízottá. Időközben a család krakkói ágának (és üzletének) az ifjabb Vogelweider Lénárt lett a vezetője. Vagy az idősebb, vagy az ifjabb Sebestyén fia lehetett. Krakkó egyik legnagyobb kereskedőjének, a magyar királyi udvarral és budai kereskedőkkel is összeköttetéseket fenntartó Maidéi Mihálynak a társa a tízes évektől. Lénárt később Thurzó János egyik leányát veszi feleségül, és így a Fuggerek (és Thurzó Elek magyar királyi kincstartó) sógora lesz. 1514-ben igényt emelt a kassai idősebb Szaniszló öröksége egy részére. Bizonyára az ő révén jutott rokona, az ifjabb Szaniszló Fugger-szolgálatba. 124 d) Ruprecht 1481—82-ben a budai német mészároscéh kiváltságlevelének kiadása, ill. megerősítése alkalmával a céhet képviselő és a városi tanács által circumspectusnak címzett két céhmester egyike Nicolaus Ruperti volt. özvegye 1500—1503 közt még gyakorolta az ipart. Ekkor Ruprecht vezetéknévvel említik. 1494-ben viszont Vitus Ruperti mészárosmesterről olvashatunk. ő 1500 folyamán halhatott meg, mert az ez év elejéről származó mészárosszékjegyzékben még előfordul a neve, a későbbiekben viszont már nem. „Her Veyt"-nek nevezték 1500-ban. A „Her" szócskát rajta kívül a céhkönyv egyedül Schaur Tamás városi tanácstag neve mellé teszi ki, és így nyilvánvaló, hogy patríciusi, esetleg tanácstagi mivoltára akartak utalni. Miklós és Vid neve mellett a genitivusos Ruperti forma arra látszik utalni, hogy egy Rupertus, azaz Ruprecht nevű ős leszármazottai voltak, de annak neve később a Ruprecht vezetéknévvé alakult át. A család különben jelentős mértékben képviselve volt a mészároscéhben. Gáspár pl. szintén széktulajdcmm 1500-ban, de a következő évben már özvegyéé a szék. 1504 és 1510 között György mészárszékéről olvashatunk. A család több tagja egyetemre is járt. Ruprecht János, aki 1490— 1493 közt magisterként szerepel a bécsi egyetemen, majd 1500-ban Paduaban kánonjogi doktorátust szerez, minden jel szerint azonos azzal a Johannes Carnificis, ill. Macellarii de Buda134 Lajosra: Hektor Ammann: St. Gallens Wirtschaftsstellung im Mittelalter. Aus Sozial und Wirtschaftsgeschichte. Gedächtnisschrift für Georg von Below. Stuttgart 1928. 153, 165—66. — A krakkói Vogelweiderek St. Galleni származására 1. még Pölnitz: Jakob Fugger IL 104. — 1478—79: Bártfa Oki. 2059, 2088. sz. — 1480: Tört. Tár 1892. 38. — 1482: Scriptores remm Silesiacarum XIV. köt. 49—50. — 1487: Uo. 118. — 1487—88: QuZGdStWien II/3. köt. 5164 a és 5272. sz. — 1489: Kassa, Prot. Inhibit. 26 v, 30 v, 31 v. — Griegerre: Kerekes 39. — 1491: Esztergom Capsa 18. 7. 2. és Lad. 64. 2. 3. — 1495: Engel I. köt. 176. — 1513: Esztergom Lad. 53. 3. 33. — 1525: Uo. 53. 3. 40. — Orsolyára: Uo. 53. 3. 35. — 1494—95: (Sebestyén kassai adósság és örökösödési ügye) Stanislaw Kutrzeha: Acta odnoszace sie, stosunków handlowych Polski z We_grami glównie z archiwum Koszyckiego z lat 1354—1505. Kny. az Archiwum Komisyi Historycznej IX. kötetéből. Krakow 1902. 55—58. — 1494: Kassa, Prot. Inhibit. 97. v. — 1496: Kerekes 58. — A kassai Vogelweiderekre 1. uo. 36. — Szaniszló Fugger-faktor: Pölnitz: Anton Fugger, I. köt. 568. o. 86. j. — 634. o. 20. j. — II. köt. 315 o. 114. j. — 477. o. 83. j. — 483. o. 27. j, — A krakkói Lénártra: Pölnitz: Jákob Fugger, II. köt. 104, 457—58, 502 (A Fuggerek magyarországi utódlása iránt érdeklődik 1525-ben), 583. — Vő.: Anton Fugger I. köt. 413. o. 101. j. — 476. o. 18. j. — Mint Maidéi társa 1. pl. 1513: Bártfa Oki. 4389. sz. — 1514: Acta Tomiciana III. köt. 60. — — É, Reinhardt: Johann Thurzó von Bethlemfalva, Bürger und Konsul von Krakau in Goslar 1478—1496. (Beiträge zur Geschichte der Stadt Goslar, 5.) Goslar a. H. 1928. 40. — Maidel különben a budai Polyák Pál társaként is került kapcsolatba a magyar kincstárral: Kubinyi: Budai kereskedők 103. és 114. o. 82. j. — Vö. még Balogh I. köt. 564, 608-^9.
