Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban . 253 sodás útján jelentős vagyont szerez az osztrák fővárosban. A család talán Lucas Cranach rokona lehetett. A harmadik Kirchhaimer-leány, Veronika Mayr György budai polgár felesége lett. Mayr bizonyára azonos személy a hasonló nevű ötvösmesterrel. Egy György nevű ötvösnek 1505-ben a Tikermál dűlőn 306, 1510-ben 202 köböl bora termett. Pap János budai könyvkiadó és kereskedő 1509 évi végrendeletéből megtudjuk, hogy Mayr veje volt. Három leánya született Mayr Ilonától, de a végrendelet idején felesége a negyedik gyermekkel volt teherben. Pap könyvkiadóként 1493-tól mutatható ki, vállalatát azonban egy ideig, 1511-ig, halála után is folytatták. A Pap-végrendeletből megtudjuk azt is, hogy Mayr György ötvös másik leányát Wler János, szintén ötvösmester vette feleségül. Kirchhaimer Veronika 1514-ben még életben van, íérje Mayr azonban addigra meghalt. 122 b) Pemfflinger A valószínűleg regensburgi, mások szerint svábföldi eredetű, de a XV. század második felében bécsi patrícius Pemfflinger-családról más helyen bővebben írtunk. A családból Budán először János tűnik fel 1477-ben. Már első alkalommal circumspectusnak címezik. Lehet, hogy első felesége, az ismeretlen származású Borbála asszony révén jutott a budai patriciátusba. A századforduló legtekintélyesebb budai polgára. Nyolcszor városi főbíró. Kétszer birtokolja bérlet, ill. zálog formájában a kassai harmincadot, amiből arra kell következtetnünk, hogy a Lengyelország felé irányuló kereskedelmet akarta ellenőrizni. Kereskedik azonban Ausztria felé is, és magához váltja bécsi rokonai örökségét. Birtokai is vannak, részben zálogjogon ugyan, azonban ebből mégis nemességére következtethetünk. 1514 júniusa előtt halt meg, özvegye, az ugyancsak ismeretlen származású Orsolya, mint említettük, Gallinczer Lénárthoz ment hozzá, aki maga is felveszi a Pemfflinger nevet. Ebben az időben tűnik fel Pemfflinger Márk, aki János öccse, vagy unokaöccse lehetett. Ügy látszik Radkersburgból jött Magyarországra, ugyanis előnévként az osztrák város magyar nevét (Regede) használta, nővére pedig, Klára másodszor egy radkersburgi polgárhoz ment hozzá. Márk 1514-ben alkincstartó, majd szász gróf lesz, miután feleségül vette az előző szász gróf özvegyét. A család a húszas évektől feudalizálódik. Gallinczer diósgyőri várnagy. Mohács után Márk, valamint János fiai, István és Sebestyén a bárói rendbe kerülnek. János után hat gyermek maradt. István még Mohács előtt Habsburg szolgálatba lépett, majd 1527 után budavári provizor, végül kamarai elnök. Megszerzi Diósgyőrt testvérével Sebestyénnel közösen. Tekintélyes magyar középnemesi családból nősül: Fáncsy Borbálát veszi el. 1537 elején halt meg. Sebestyén 1526-ban Mária királyné lovászmestere, később Diósgyőr ura. Hans von Puchheim osztrák báró és Barbara Strein von Schwarzen au leányát, Erzsébetet vette feleségül. 1536-ban halt meg. Pemfflinger János harmadik fia Kristóf, II. Lajos udvarában szolgált, mint aulicus. Üzleti kapcsolatban állott a Fuggerekkel. Elhalálozási időpontját nem ismerjük. A Pemfflinger-lányok közül Katalin (akit a régebbi irodalom általában nem János, hanem tévesen Márk lányának tett meg) a tekintélyes magyar báró Török Bálinthoz ment hozzá. Húgai közül Dorottya Hans von Turm lovag, Anna pedig a magyar nemes Fáncsy János felesége lett. Talán testvérük lehetett még az az Orsolya, aki Kammerfraulein-ként együtt nevelkedett a Habsburg gyermekekkel Innsbruckban. A Pemfflingercsalád hamar kihalt. A három fiútestvér közül egy sem hagyott maga után örököst, egyedül az 1537-ben meghalt Márknak maradt fia. Ez az ifjabb János 1543 táján halt meg, és vele a család fiúágon sírba szállt. A család feudalízálódása ellenére még a harmincas évek elején 122 A Kirchhaimer-rokonság történetét Richard Perger dolgozta fel: Neue Hypothesen zur Frühzeit des Malers Lukas Cranach des Älteren. Wiener Geschichtsblätter 21 (81) (1966) 70—77. — Ezúton is köszönöm a szerzőnek, hogy tanulmányát volt szíves számomra megküldeni. — Engelhart apotecarius is talált életrajzírót, aki azonban összekeverte a rávonatkozó adatokat egy Bálint nevű apotecariusszal: Ernyey József: Egy német gyógyszerész Budán Mátyás és II. Ulászló idején. (Kny. a Magyar Gyógyszerésztud. Társaság Értesítője 1940. évi 4. sz.-ból. Pápa 1940. 1—27. — 1476: Zalai Oklevéltár II. köt. 608—9. — 1475: Iványi: Bártfa I. köt. 1978. sz. — 1484: Malier 469. o. 13. j. — 1494—94: Engel I. köt. 96, 170. — L. még rá Balogh I. köt. 605—6. — 1475: Ol. Ft. Zágrábi érseki lt. 40. Priv. — 1477: Kovachich: Formuláé 409—10. (234—35. is.) — 1497: Esztergom Lad. 71. 2. 12. — Mayr-re és Papra: Borsa Gedeon, Magyar Könyvszemle 73 (1957) 360—63. — Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története, I. köt. Bp. 1959. 183.
