Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.
212 Komjáthy Miklós bért római királyhoz küldte Benedek mestert. Segítségükkel „infidèles nostri nobis in omnibus et per omnia tamquam domino ipsorum naturali humiliter parère studuenmt." 19 1307. szeptember 3-án I. Károly „de venerabilium patrum videlicet Thome dei gracia Archiepiscopi Strigoniensis, domini Vyncencii Archiepiscopi Colocensis Aule nostre cancellarii, dominorum Emerici Waradiensis, Haab Waciensis, Petri Quinqueecclesiensis, Benedicti Chanadiensis ecclesiarum episcoporum, Ugrini magistri tawarnicorum nostrorum, Omodei, Stephani et Rorandi palatinorum dilectorum et fidelium nostrorum consilio, beneplacito et consens»" az Ugocsa megyei Szöllős helységet Tamás comes fiának, Веке mesternek adományozta. Az oklevél szinte költői lendülettel fogalmazott arengája a hűség megjutalmazásáról beszél („Regalis ceísitudinis dinoscitur interessé in recompensationem seruiciorum fideliter impensorum regaliter et legaliter ... occurrere muneribus donativis, ut ceteri recipientes et spectantes .,. exemplariter ad opera fidelitatis facilhis inclinentur". 20 Négy nappal később, 1307. szeptember 7-én kelt I. Károly oklevele, amelyben Ricolphus comes fiának: Kokas mesternek III. András, IV. László, ill. V. Istvánnak adományát (Kulchuan föld eladományozását Kokas egyik ősének) erősíti meg. Arengája („Regíe ceísitudinis incombere dignoscitur...", vö. az előbbi oklevelével) a hűségnek korábbi adományok megerősítésével való jutalmazásáról szól. 21 1310. március 20-án I. Károly „de consilio et connivencia barronum... fidelium" a Drusma nemzetségbeli Gara-i István bán fiának, Pál mesternek a Pozsega megyei Dornoch possessio-t adományozta. Arengája a hűséget jutalmazó, királyi bőkezűségről szól. A megadományozott érdemeinek felsorolását onnan kezdi, „cum post mortem régis Andrée... nostri karissimi patruelis regnum Ungarie nobis debitum iure et ordine geniture adiissemus" .. . „nos pro domino et rege naturali recognoscens". 22 I. Károlynak 1310. május 3-án, Pozsonyban kelt oklevele szerint, előtte „comes Abram dictus Rufus" a maga és fivére, András lelki üdvösségére „duas villas siue possessiones suas Keresnen vocatas in comitatu de Ozlan (!)" János nyitrai püspöknek és utódainak adományozta, átadva egyszersmind a püspöknek „privilégia et munimenta", amelyek a birtokjogra vonatkoztak. 23 19 AuO I. k. 80—82. í. — Még egy fordulatát szeretném kiemelni ennek az igen érdekes oklevélnek. Benedek mester érdemeit, mondja, mind felsorolni nem lehet: „operáción es laboriosum scribenti et tediosum concipienti existeret explicare." Ily élesen ritkán húztak határvonalat az oklevél fogalmazójának és leírójának munkája közé. Talán lesz még alkalmam e különbségtétel alapulvételével foglalkoznom az oklevélfogalmazás és írás viszonyával. Egyébként mind ez a formula, ha nem is ily élesen disztingvált formában, mind az oklevél sok más fordulata, viszszatér a későbbi oklevelekben is. Ismételt jelentkezésüket csak akkor regisztrálom, ha különösebb okom van rá. Egyébként következtetéseim levonása során, a dolgokat summázva megkísérlem ezeket az okleveles fordulatokat a politikai-társadalmi fejlődés egészébe állítani. 20 Dl. 1710. AuO. I. k. 131—133. 1. Záradéka: Datum per manus discreti viri magistri Johannis electi Albensis ecclesie, dilecti et fídelis nostri, aule nostre vicecancellaria (!)". A szépen fogalmazott oklevél méltóságsorára szeretném felhívni az olvasó figyelmét. Tudomásom szerint Károly okleveles gyakorlatában itt tűnik fel először, ha nem is a szokott formában és hagyományos helyén, hanem talán éppen funkciójának különös hangsúlyozására a dispositióba építve, az oklevélben foglalt jogi tényért felelős egyházi és világi méltóságok névsora. 21 Dl. 1711. AuO I. k. 156—7. 1. Záradéka: „Datum prope Chegled per manus reuerendi viri magistri Johannis Albensis ecclesie electi, aule nostre vicecancellarii..." 22 AuO I. k. 195—198. 1. Záradéka: „Datum in Bors, per manus reverendi viri magistri Jhonis prepositi ecclesie Albensis aule nostre vicecencellarii, archidiaconi de Kukullew". Az érdemek felsorolásánál a már ismerthez nagyon hasonló fordulat: „que seriatim enarrare longum esset et presentibus inseri tediosum." 23 Dl. 98 087. Záradéka: „In cuius rei testimonium perpetuamque firmitatem présentes lit— teras nostras concedimus dupplicis sigilli nostri munimine roboratas, Datum Posonii per manus venerabilis viri magistri Jhoannis prepositi ecclesie Albensis Regalis, aule nostre vicecancellarii." A hártya alján nyersszínű és zöld selyemzsinór maradványa. Hátlapján nagy felségi pecsét nyomai (! !). Egyébként az oklevél írása mesterkéltnek tűnik, gyanús. Némelyik kifejezése s a kétféle megpecsételés tényét jelző nyomok, valamint a függőpecsétes oklevelekben szokatlan, egyházi ünnepek szerinti oatálási mód, Fejérvárnak Alba Regalis-ként azidőben ismeretlen jelölése is igen aggályossá teszik számunkra ezt az oklevelet. Az oklevélkiállításnak a pecsétváltoztatással kapcsolatos tartalmi és formai elemei vizsgálata során azonban esetleg használhatjuk még az oklevélnek efféle egybevetésekre alkalmas adatait.
