Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Bakács István: A missilis / 17–31. o.
A missilis 21 XIX. századi levéitáo-endezők példáját, -akik tartalmi^funikcionális megkülönböztetéseket tettek a levél alaki kellékeivel .rendelkező iratok között. # * * A következőkben — indokolatlannak és elégtelennek tartva a levél fogalmának csupán formai jegyekre való (s mint láttuk ilyenként nem is kielégítő) korlátoizását — megkíséreljük a levélnek, imint írásműnek meghatározását, amelyhez azonban a különböző értelmező szótárak kevéssé segítenek. 27 Elsősorban megállapítható, hogy a missilis a XV. század végén válik mindennapivá. Ez kétségtelenül összefügg a társadalmi fejlődéssel, az emberek kölcsönös érintkezésének növekedésével. A városi élet és a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése hozzájárul ahhoz, hogy az egyéni gondolatok és kívánságok kicserélése mindinkább szükségessé válik, s a<z addig dívott merev szabályok közé szorított írásműveknél könnyebb, lazább formájú írásmű terjedjen el. 28 A „levél" voltaképpen az emberi beszéd írásba rögzítése, természetes azonban, hogy ennek is megvoltak a maga szabályai, amelyeket nem volt szabad figyelmein kívül hagyni. 29 A levél oly irat, amelyben valaki mással gondolatait, értesülések közli. Míg a levéltárak legkülönbözőbb iratfajtái valamely ténynek közismertté tétele céljából jönnek létre — hiszen valamely tény bizonyítására keletkeznek —, addig a leveleket nem azért írják, hogy a címzetten kívül mások is olvassák, sőt a levelek fennmaradása nem egyszer írójuk akarata ellenére történt. 30 Jellegét kétségkívül elsősorban a címzett és a levélíró közötti kapcsolat határozza meg, de ez korántsem egyedüli kritérium. A levél tartalmi szempontból nem zárt műfaj, amelyben valaki csak meghatározott tárggyal kapcsolatban fejti ki gondolatait, hanem egyazon írásműben a legkülönbözőbb tárgyakra italálunk adatokat. A fentebb felsorolt levelekben is, a besorolás alapjául szolgáló témán kívül sok szó esik más kérdésekről is. Pl. Pongrácz Dániel említett levelében újévi jókívánságait tolmácsolja, hírt ad házasságkötéséről s csak ezután tér^ át a Sárközújlak birtokjogával kapcsolatos problémára. Véleményünk szerint egymagában sem a tartalom, sem pedig a levél célja nem döntő. Egészen más jellege van ugyanis egy távollevő családtag hírközlésének, legyen az politikai, gazdasági, vagy katonai jellegű, mintha ugyanilyen tartalommal ír levelet iá földesurának a tiszttartó, az ablegjatus albsentium az otthon maradt képviselőnek, vagy egy katonatiszt feljebbvalójának. S egy névnapi, vagy ehhez hasonló köszöntő levél, ha azt a címzettől függő viszonyban levő ^személy írja, nem tekinthető hivatalos (szolgálati) levélnek. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a levél megírásának célja nem mindig azonos azzal a tárgyi kategóriával, amelyben levéltári megőrzésbe került. Pl. egy szerelmes levél, amelynek célja kizárólag az érzelmek kifejezése, adott esetben egy válóper corpus delictije lehet, 27 Mint jellemző tényt említjük, hogy sem Calepinus, sem Du Cange, sem a magyar Pariz—Pápai a „missilis" szót nem tünteti fel. Du Cange szerint a littera szó jelentése „diplomata, seripturae tabellionum qua notíone vocem lettres usurpamus". 28 Hajnal István: írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés. Károlyi Árpád Emlékkönyv. Bp. 1933. 198. 1. 26 Mokkái—Mezey i. m. 5. 1. 30 Papp i. m. 9. 1.
