Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.

208 Komjáthy Miklós I. Károly király typariumaival kapcsolatos problémákat a mi szempontunkból lényeges kérdésekre szűkítve, mindenek előtt kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a Bajor Állami Levéltárak által készített lenyomatok (ill. fényképek) rajza, felirata a legapróbb részletig azonos az Országos Levéltár Mohács előtti Gyűjteményében őrzött, I. Károly első typariumával megpecsételt oklevelek pecsétképeivel. A bajor lenyomatot és fényképeket nemcsak e pecsét szinte tökéletes, teljesen ép, éles és finomrajzú példányával (5. és 6. kép)

5 vetettem egybe, hanem a használatának utolsó esztendejéből, 1322-ből, jobbára csak töredékesen fennmaradt, legutolsó darabjaival is.

6 A bajor lenyomatok, ill. fényképek s a mi őrizetünkben levő pecsétek képei, feliratai s nagysága között hajszálnyi eltérés sincs.

7 Ha tehát abban nincs is igazuk a bajor levéltárosoknak, hogy a náluk levő typarium I. Károly király második pecsétnyomója, feltehető a kérdés: nem lehet-e esetleg a király első typariuma? Gárdonyi szerint

8 Károly király 1301-ben vésette első pecsétjét

9 s az 1322. s I. Károly 1310. október 10-i oklevelén (Dl. 1754) függő pecsét. 6 1322. június 6: Dl. 86 946 (töredék); június 7: Dl. 86 947 (töredék); július 8: Dl. 2010 (töredék); július 19: Dl. 2004 (kis maradvány); szeptember 30: Dl. 50 021 (kb. 2/3-nyÍ, szép töredék), az ugyanezen a napon kelt, másik hártyaokle veiről függő pecsét elveszett: Dl. 50 022; október 9: Dl. 91 194 (nagyon rossz); október 11: Dl. 86 949 (viszonylag ép, csupán a légmentes tokban kissé porlékonnyá vált pecsét); október 12: Dl. 86 949 (viszonylag ép pecsét, amelynek azonban fele letört); november 17: Dl. 1780 (kis töredék); november vége (a napi keltet tartalmazó rész kiszakadt az oklevélből): Dl. 30 609 (függő pecsétje elveszett, de a megerősítési záradék „duppíicis sigilli nostri munimine" kitételéből világos, hogy csak az első pecsét függhetett rajta, a második pecséttel megerősített oklevelek ide vonatkozó záradéka, mint alább erről* még szó lesz, ui. így hangzott: „duppíicis sigilli nostri növi et authentici munimine") gyűjteményeinkben ez az utolsó példánya az első pecsétnek, amelynek utolsó említése 1322. december 18-ról való. I. Károly e napon kelt oklevelét a király 1324. február 21-én, ezt pedig a fejérvári káptalan 1349. október 21-én írta át: Dl. 2068. (Az átírt oklevél megerősítési záradékának a pecsétre vonatkozó része így hangzott: „sigilli nostri duppíicis munimine", tehát róla kétségtelenül nem az új, a második, hanem még a régi, az első pecsét függött.) 7 Gárdonyi i. m. 35., 54. és 56. 1. 8 1301-ből nemcsak, hogy egyetlen függőpecsétes oklevél nem maradt ránk I. Károlytól, de e pecsétnek még említése sem. Gárdonyi (i. m. 54. 1.), szerintem is helyesen, I. Lajos ismeretes oklevélmegerősítő záradékának, amelyről még lesz szó, I. Károly első pecsétjére vonatkozó „sub priori sigillo... tempore sue coronacionis sculpto" kitételéből következteti, hogy a király első pecsétnyomóját még első koronázása idején, 1301-ben vésette s okleveleinek megerősítésére ettől ?.z évtől kezdve használta. Gárdonyi (i. m. 35. 1.) egy Fejérnél (VIII/1. 4. 94—98. I.) kiadott, 1302. évi, napi kelet nélküli oklevelet idéz I. Károlynak e pecséttel megerősített, első hiteles okleveleként. Mind erről az oklevélről, amely János nyitrai püspök számára készült, mind pedig az Országos Levéltár Mohács előtti Gyűjteményében fennmaradt, ugyancsak napi kelet nélküli, 1302-es oklevélről (Dl. 40 285), amely Beké mesternek adományozta Böszörménytelek királyi falut, s amelyről a függőpecsét zsinórostól leszakadt, minden bizonnyal már az 1322. év végéig használt pecsét függött. Pecsételési corroboratiója ui. azonos az 1322-ig egyfolytában változatlanul szokásos formulával: „duppíicis sigilli nostri munimine". Mindkét oklevél Gergely választott esztergomi érsek alkancellár kezéből kelt. Bicskei Gergely választott érsek koronázta meg nem sokkal III. András halála után Esztergomban, az ősi királyi korona az ellenzék kezén lévén, külön e célra készült, alkalmi koronával I. Károlyt. 9 Gárdonyi (i. m. 37. 1.) leírása szerint a pecsét előlapja a trónon ülő királyt ábrázolja. „A király koronázási díszben, dereka köré övezett, díszes tunikában, vállaira vetett s mellén csattal megerősített palástban, lábain ékes saruval ül a trónszéken, hosszú hajfürtös fején liliomos koronával, lehajtott jobbjában liliomos kormánypálcát, kinyújtott baljában kereszttel díszített országalmát tartva. A trónszék négyszögletes, fedett előrészén gót ízlésű díszítésekkel, felső négy szögletén egy-egy gömbbel. A trónszék felső lapján párna nyugszik, előtte pedig ugyancsak négyszögletes damaszcírozott zsámoly áll, mely alól jobb és bal felé hím és nőstény oroszlán félteste nyúlik ki. A tróntól jobbra a pecsétmezőben egyedül álló csillag látszik."