Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Bakács István: A missilis / 17–31. o.
18 Bakács István Ha azonban ezeket, a részben már a múlt századtól, a történeti érdeklődés kibővülésétől kezdve mind még a családoknál, mind már az állami levéltárakban (elsősorban az Országos Levéltáriban) folyó rendezések során íkialakított missilisgyűjtaményeiket vizsgáljuk, akkor egyrészt a levelek írói és címzettjei közötti kapcsolat, másrészt pedig a levelek tartalma tekintetében nagy változatosságot állapíthatunk meg. Családtagok, alkalmazottak, testületek és községek levelei mellett a különböző polgári és katonai hatóságok — megye, bíróság, katonai szervezet — kiadványait találjuk, s lakodalmi maghívókat, gyászjelentéseket, táborba szóló meghívásokat, német katonák garázdálkodásait, Ferdinánd és Izabella párti érdekek összeütközését rögzítő iratokat, hódoltsági területen élő jobbágyok kapcsolatát a magyar területen élő földesúrral, erőszakoskodással vádolt tiszttartó önigazolását, beszámolót a törvényszék előtt folyó per állásáról, főispáni szemrehányást az erélytelen alispánnal szemben — amint pl. ezt egy a XVI. századi levelekkel nyelvészeti szempontból foglalkozó közelmúltban megjelent tanulmány felsorolja 6 — egyaránt tartalmaznak. De olvashatunk bennük jelentéseket valamely nagybirtok gazdasági életének minden mozzanatáról, s a társadalmi és politikai élet valamennyi jelenségéről is. E témák az egyes levelekben természetszerűleg vegyesen is jelentkeznek: a levelek jelentős része több témát is felölel. Ezek alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az ilyenfajta levélgyűjteményekbe mindazok az iratok bekerüLtek, amelyek a levél leglényegesebb külső, formái sajátosságait magukon viselik: azokat, amelyek elsősorban a címzésben és az aláírásban jelentkeznek. A levél elején ugyanis nem írójának (kibocsátójának) neve áll összes rangjával és tisztségeivel, hanem a címzetté, mégpedig többé-kevésbé túlzott udvariassággal megfogalmazott megszólítás formájában. A levél végén ugyancsak udvarias formában írt üdvözlőszavakkal találjuk a levélíró nevét. 7 A címzett neve a levél külső oldalán van vagy pedig (a XVIII. századtól kezdődően) a levelet borítékba helyezik s a címzett nevét azon tüntetik fel. \ Ha viszont a családok régebbi, XVIII—XIX. századi levéltárrendezései során -készített .lajstromkönyveket vesszük kezünkbe, vagy méginkább, ha magát az akkor rendezett anyagot tekintjük át, megállapíthatjuk, hogy azokban, — jóllehet bennük a rendezés korában elsősorban jogbiztosító jellegűnek tartott, tehát túlnyomórészt okirat formájú iratokat foglalták össze, — mégis számos, formailag ugyancsak levélnek tekinthető irat van. így — hogy pl. a Zichy levéltár anyagát nézzük — amikor Puchaim özvegye Zichy István tudomására hozza, hogy bizonyos összegért átveszi Szőnyt, s menyeket: így a Dessewffy, Szulyovszky-Sirmiensis családok stb. irataiból. A legnagyobb missiliSgyűjtemény jelenleg a Batthyány család, Károlyi család nemzetségi, és a Zichy család levéltárában van, ezekhez külön segédletek készültek. 5 Bakács István—Iványi Emma: Az Eszterházy család tatai és csákvári levéltára. Levéltári leltárak 5. sz. Bp. 1958. 23—39. 1. — Iványi Emma: Az Eszterházy család zólyomi ágának levéltára. Levéltári leltárak 20. sz. Bp. 1963. 56—167. 1. 8 Papp László: Magyar nyelvű levelek és okiratok formulái a XVI. században. Nyelvtudományi értekezések 44. sz. Bp. 1964. 9. 1. 7 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan, Bp. é. n. 243. 1.
