Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - IRODALOM - Balogh István: Földreform 1945. Tanulmány és dokumentumgyűjtemény. Budapest, 1965. / 151–154. o.

152 Irodalom a termelés megindítására, az utolsó pedig a földreform jellegéről az utóbbi években kibontakozott vita Összefoglalása mellett ismerteti a paraszti birtoklás-struktúrában bekövetkezett változást az 1945. és 1949. évi statisztikai felmérések tükrében. A tanulmány gerincét azonban az elsőbben említett három fejezet adja, mely nagyjából húsz hónap eseményeit foglalja össze, az első földosztó követelések elhangzásától a történelmi folyamatot lezáró törvény megjelenéséig. E húsz hónap alatt — nemcsak szólamszerűén, de valóságban is —, sikerült kidönteni a magyar feudálkapitalizmus egyik tartópillérét és ezzel eldőlt — a parasztság javára — az ezeréves per. M. Somlyai Magda világosan érzi és nagyon jó politikai érzékkel ki is mutataja, hogy a földreform ügye társadalmi és politikai kérdés volt egyben, a földosztás sorsa pedig elválaszthatatlanul összekapcsolódott a demokratikus átalakulás sorsával. Mivel azonban a messzebb távlatú történeti fejlődés és a napi politika kérdésein túl gyakorlati gazdasági és társadalmi problémát is jelentett, mindenképpen szerencsés és indokolt a két záró fejezet beiktatása, jóllehet a bennük tárgyalt kérdések az említett időhatáron túl esnek. A szerzőnek magának is személyes élményei vannak már ezekről a kérdésekről: mint a paraszt ifjúsági mozgalom egyik tevékeny résztvevője, a főleg Tiszántúlon oly égetővé vált következményekkel napról napra találkozott is. Talán éppen a szubjektivitás esetleg felmerülő vádja ellen kívánt eleve védekezni azzal a stílusban mutatkozó személytelenséggel, amely szinte közgazdasági. beszámoló tárgyilagosságával vetekszik, holott helyenként — éppen előnyére a tanulmánynak — az egyéni élmény melege át-átsüt a mondanivalóin. A dokumentumokat tartalmazó rész időbeosztás tekintetében kevéssé, de tartalmilag nagyjából követi a tanulmány felépítését. Az indokolt időhatárok között az okmányok szoros időrendben követik egymást. Az első szakasz a földosztás előkészítésének ideje, 1944 októbere második felétől 1945. március 16-ig, a földreform törvény megjelenéséig. Ez öt hónap, ezt követi a március 17—október 31 közti több mint féléves időszak: ez alatt történt meg a földek szétosztása; a harmadik időszak határát a földigénylő bizottságok megszűnéséről szóló 1947:V. te. megjelenése zárja. A korszakbeosztásban felismerhető eltérés nem a leglényegesebb a tanulmány és a dokumentumgyűjtemény között. M. Somlyai Magda a tanulmányban a földreform körül főleg a Tiszántúlon felmerült problémákkal foglalkozik tüzetesen, a Duna—Tisza közén lefolyt eseményeket főleg a Pest megyei, a Dunántúlon történteket pedig a Tolna, Somogy és Győr megyék levéltáraiban található iratanyag alapján tárgyalja. Győrtől eltekintve, az ország e részei 1944 folyamán nagyrészt már felszabadultak, és aki emlékszik ezeknek az időknek a hangulatára, az tudja, hogy a negyed-félévi fáziskülönbség a tömeglélekben bekövetkezett felszabadultság érzésében milyen eltérés okozója volt. A szerző nagyon finom elemzéssel rá is mutat a földreform előkészítése, sőt végrehajtása során a parasztság körében a sok évszázados rossz tapasztalatból, az 1919-i proletárdiktatúrára következett megtorlás emlékeiből, az alig elmúlt háborús letargiából, a jövő reménytelenségéből összeszövődött tétovázására, közömbösségre és várakozásra, amely még a legradikálisabb hangulatú tiszántúli megyékben is nehézzé tette a megrándulást. Az tény, — mind Somlyai M., mind a dokumentumkötet egyértelműen bizonyítja —, hogy 44 októberében a felszabadult területek sajtójában, a röpiratokban felmerült a földosztás kérdése, de ez még távolról sem jelentette azt, hogy széles körben valóban elszánt közhangulat alakult volna ki mellette. Sok helyre még az ágyúk dörgése is elhallatszott, ilyen körülmények között az elsősorban érdekeltek számára is alig volt több ez, mint távoli remény. A tanulmány nem foglalkozik a földreform kérdésének korábbi előzményeivel, a népi irók mozgalmával, sőt a háborús lelkesedést előmozdítani kívánó hatósági ígéretekkel, nem érinti az októberben publikált földreformtervezetek és az ideiglenes nemzeti kormány rendeletének létrejötte közti időben folyt huzavonát sem. A belső politikai erők nézeteltérései e kérdésben érintették a demokratikus átalakulásért felelős szövetséges hatalmak együttműködését is, ennek ellenére csupán a szovjet kormány fordított komob/ figyelmet a földreform kérdésére. A debreceni kormány földművelésügyi minisztériumában januárban és februárban több változatban is készült tervezet, a változatok erősen eltértek egymástól mind az igénybevétel mértékét, mind a módját illetően. Mikor végre március 14-én eldőlt, hogy a földreformot azonnal és számtalan politikai meggondolás alapján nem is a legradikálisabb változatban kell végrehajtani, maga az apparátus sem volt teljesen meggyőződve sem a végrehajthatóságról, sem az azonnali szükségéről. Az érdekelt parasztság is zavarban volt egy-két hétig. Az azonnali végrehajtás mellett több érv is szólott, s ezek közt nem lényegtelen volt az is, hogy a háború esetleg az év végéig, sőt a következő évre is áthúzódhat, a háborús károk miatt szétzüllött mezőgazdasági termelést és a parasztság csüggedt