Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.
Kovachich Márton György és a magyaro rszági levé ltári forrásanyag feltárása 101 ! 1 • ' —— _ — . A felszólítást a Tudományos Gyűjtemény is közli, sőt Széchényi Ferenc Horimayr Arehivjában is közzététoti. 111 Visszhang mégsem érlkeziík. Pozsony megye 1819-ben Kovacnic/hot és fiát táblabírói címmel tünteti 'ki, s felszólítija a nemességeit és a városokait, hogy irományaikat legalább másolatban küldjék meg; 112 de a felszólításra érdemben egy év leforgása alatt egyedül Kőszeg válaszol, s az egész kezdeményezés közönybe fullad. 113 IV. Az expedíció 'eredményeinek adatszerű összefoglalásán túlmenően», Kovachich nagy és jogos öntudattal nyilatkozott expeditio diplomatico-lkerariajáról, illetve elsősorban ennek példamutató jelentőségéről. „Ha mii — írja Plánumában —, 'kiknek egyikünk már öreg, másilkunlk felserdült állapotba lépett; família és atyafisagok nélkül lévén, kiknek (kedvéért kellene valamit cselekednünk, több igyekezeteink között, tnnellyeket hazánkért felvállaltunk, hosszasan tartó Diplomatico-literia Expeditiot tulajdon költsegünikön kezdvén, életünk veszélyeztetésével 'terhes utakat folytatván, sok munkát, alkalmatlanságot, hideget, meleget, éhséget, szomjúságot szenvedtünk, hogy hazánkhoz vialó hív szeretetünket és tiszteletünket megbizonyítsuk; azt nem képzelhetjük, mint lehetnének mások olly érzéketlenek, hogy annak csak béres szolgájí kívánnának lenni, mintha az önként is nem elég adakozó, nem elég nemes, felséges és dicséretre méltó volna. Remélljük tehát, sokaik olly nemes gondolkozására emelkednek, hogy minden 'tulajdon hasznok várása nélkül is Hazájoknak s a Magyar névnek díszesítésére valami 'munkát fordítani nem restelendnek, melly által nem szegényülnek, hanem inkább dicsőbbelkiké és a Nemzeti pallérozódásniak örök emlékezetre méltó eszközeivé lesznek." 114 Ugyanilyen elismerés töltötte el Kovachich iránt a nemességnek és értelmiségnek azokat a íagjait, akik ismerték munkásságát, vagy valami módon kapcsolatba ikerülteik vele. Korábbi ismertsége, népszerűsége ezekben az években nagyot nett, részben az expedíció hatásária, 'részben a Piringer elleni, h az ugyanekkor írt (nem hadügyi vonatkozású) másik vitairata eredményeként. Az Eggenibergernél összegyűlő pest-budai értelmiségiek érdeklődve várják, felolvassák egymásnak Kovaöhioh úti beszámolóit. 115 Pozsony megye, mint láttuk, a Pirovocatio alkalmából választotta Kovachichot táblabíróvá; Borsod megye 200 aranyat kínál, ismeretlen 1300 előtti dekrétumért ötvenet. Egykorú másolatért 5, ismert eredetiért 10 aranyat ajánl fel; XIV. századi ismeretien eredetiért 40, XV. századiért 20, XVI. századiért 10 aranyat ajánl. 111 Tudományos Gyűjtemény. 1817. 3. füzet. 145. L, Széchenyi levele 1817. ápr. 22-ről. K. M. Gy. levelezése. 27. f. 55. 112 Tudományos Gyűjtemény. 1819. 6. füzet. 117—118. 1. 113 OSzK. Kt. Quart. Lat. 57. f. 16. 114 Plánum egy tökélletes magyar bibliográfia és Szókönyv iránt. Sztl., az idézet a szöveg végéről. — Az idős Kovachichtól nem vehetjük zokon, hogy a saját költségén, jutaloni várása nélkül tett utazásra való hivatkozás csak félig igaz: valóban saját költségén utazott, de utóbb, mint látni fogjuk, mindent megmozgatott annak érdekében, hogy költségeit megtérítsék és fáradozásait honorálják. 115 „in litterario consessu Eggenbergeriano" tette közzé levele tartalmát, — írja Vicenty János, kir. táblai assessor. K.J. M. levelezése. 1. 9. sz. 1814. márc. 8.
