Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

BUDAI ÉS PESTI POLGÁROK CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSEI A JAGELLÓ-KORBAN « A XV. század közepén Aeneas Sylvius Piccolomini Bécs városát ismertetve, rámutatott arra, hogy a lakosság többsége bevándorolt. A későbbi II. Pius pápa megfigyeléseit, legalább is az iparosok vonatkozásában, Heinz Zatschek kutatásai igazolták.

1 A XV. századtól kezdve egyre jobban megnehezült ugyanis a céhekben a mesterré válás. A mesteri rang elnyerését megnehezítették, kivételt csak a mesterek fiai, vagy özvegyeik és leányaik férjei képezték, öreg mesterözvegyek gyakran mentek hozzá fiatal, mesterré válni akaró legényekhez, és így a házasságuk rendszerint terméketlen maradt. Ha idős felesége halála után az új mester újra is nősült, addigra többnyire már ő is megöregedett, és a körforgás kezdődött elölről. Fritz Rőrig viszont elsősorban a patriciusok viszonylatában — arra mutatott rá, hogy a városi családok hamar kihalnak. Lübeckben pl. a XVI. században alig élt három-négy olyan patriciusi nemzetség, amely negyedízben lakott volna a városban. Ő a nagyarányú gyermekhalandósággal, és a városi „harmadik-negyedik generáció aggasztó problémájával" magyarázta ezt.

2 Érdemes ezt a problémát hazai viszonylatban is megvizsgálni. Legjelentősebb városaink ebben a korszakban a főváros Buda, és testvérvárosa Pest voltak. Az itteni polgárság leszármazását, családi kapcsolatait vizsgáltuk meg. Sajnos, * A legfontosabb forrásokat és irodalmat rövidítéssel idézzük. A rövidítések feloldását 1. a függelékben. Ugyancsak ott közöljük Buda és Pest bíráira vonatkozó adatokat, valamint a budai patríciusok Krisztus teste céhe ismert elöljáróinak névsorát. 1 Die Handwerker Wiens. Ein kleiner Beitrag zur Geschichte der Bevölkerungsentwicklung. Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien. 8 (1949—50) 31. 2 Die europäische Stadt. Propyläen Weltgeschichte. IV. kot. Berlin 346. 1. — Konrad Scbünemann (Vorstufen des deutschen Städtewesens, Vergangenheit und Gegenwart 27. évf.) és vele — más szempontból — vitatkozva Kring Miklós (Vita a magyar városi élet eredetéről. Az Országos Evangélikus Tanáregyesület Évkönyve. Az 1938—39, 1939—40. évekről. Bp. 1940. 58.) szintén rámutattak arra, hogy a városi élet fejlődése a középkorban egyet jelentett a népesség megfogyatkozásával. (Ezúton is köszönöm Komjáthy Miklósnak, hogy erre az adatra figyelmet felhívta.) — A városba költöző családoknak fiúágon néhány generáció alatti kihalására 1. Ottokar Lorenz: Lehrbuch der gesammten vissenschaftlichen Genealogie. Stammbaum und Ahnentafel in ihren geschichtlichen, sociologischen und naturwissenschaftlichen Bedeutung, Berlin 1898. 487. — Megjegyezzük, hogy Edouard Perroy, aki a francia Forez-i grófság nemességét vizsgálta, egy nemes ág átlagos fiágl élettartamát, feltűnésétől kezdve, három—négy generációban állapította meg. (Social Mobility Among the French Noblesse in the Later Middle Ages. Pást and Present 21 [1962], 31.) — Habár, mint látni fogjuk, a magyar középkori főváros polgárságánál ez a három generációs probléma épp úgy kimutatható, és ennek okait részben igazolni is lehet, végleges eldöntésére, mivel sem biológusok, sem demográfusok nem vagyunk, nem vállalkozhatunk. 4*