Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 269 legmagasabb rangúig mondták el, s végül az elnök a vélemények (szavazatok) többsége alapján döntött."

0 Amennyiben a tanácsülés döntése a referens tanácsos javaslatát megváltoztatta, a tanácsos köteles volt eredeti javaslatát eszerint módosítani. A vélemények olyan különbözősége esetén, amikor ezeket összeegyeztetni nem lehetett, bármelyik tanácsosnak jogában állott írásban külön javaslatot (votum separatum) benyújtani és a tanácsülesi jegyzőkönyvbe vezettetni. Az ilyen külön véleményeket csatolni kellett az uralkodóhoz intézett felterjesztésekhez. A tanácsülés alatt a kamaraelnök a nála levő jegyzőkönyv segítségével ellenőrizte, hogy az ülésen előadott ügyek egyeznek-e a jegyzőkönyvi kivonatokkal.

21 A tanácsi döntés után a letárgyalt ügyek iratait a jóváhagyott írásos javaslatokkal és a jegyzőkönyvívekkel együtt a tanácsülesi jegyzőnek kellett átadni (illico consilii protocollistae resignanda sunt), aki a tanácsi döntéseket (a jóváhagyott javaslatokat, votumokat) a protocoilum exhibitorum üresen hagyott részébe (a jobboldali hasábon) számról számra bevezette. Ezzel az aktussal vált az iktatókönyvnek induló protocoilum exhibitorum tanácsülesi jegyzőkönyvvé. A tanácsjegyző, miután egyéb adatokkal, pl. a tanácsülésen résztvevők nevével is ellátta a jegyzőkönyveket, azokat az illetékes referens tanácsosoknak, az iratokat a jóváhagyott votumokkal együtt pedig az illetékes titkároknak küldte meg a fogalmazványok elkészítése céljából.

22 A kurrens ügyek intézése. Az ügyvitel tökéletesítésére a protocoilum exhibitorum, mint iktatókönyv illetve tanácsülesi jegyzőkönyv vezetésével kapcsolatban az 1772. november 14-i utasítás kísérőrendelete egy ún. protocoilum currens vezetését is előírta. Ezzel szintén a bécsi udvari hivataloknál már meghonosított gyakorlatot ültettek át a magyar kamara gyakorlatába. A protocoilum exhibitorum currens-t, akár a protocoilum exhibitorum-ot, ismét departamentumok és referensek szerint kellett az iktatóhivatalban felfektetni. Ezekbe a jegyzőkönyvekbe a kisebb jelentőségű, átfutó, csupán tudomásul szolgáló, a királyi rendeletek vagy kamarai tanácsi határozatok minél jobb végrehajtását előmozdítani törekvő intézkedések (pl. jelentések kérése az alacsonyabb rangú kamarai tisztviselőktől, sürgetések, bizonyos jelentések tudomásul vétele, felvilágosítás, instruálás stb.) iratait kellett bevezetni. Ezek voltak a különösebb tárgyalást nem igénylő kurrens, folyó ügyek, ellentétben a tanácsülésen részletesen megtárgyalt sessionalis ügyekkel. A kurrens ügyeket a tanácsülésen csak tudomásul vették, a rájuk vonatkozó sablonos intézkedéseket többnyire már az iktatóhivatalban bejegyezték. Az illetékes referensnek csak át kellett néznie ezeket az intézkedéseket.

23 Ezzel az újítással a magyar kamaránál a tanácsülés tehermentesítése végett különválasztották az apró-cseprő, csupán formális intézkedést kívánó kurrens ügyeket az alapos előkészítést, komoly tárgyalást igénylő és a tanácsülésen eldöntendő sessionalis ügyektől. 20 1772. évi utasítás 15., 16. fejezete az előadók votumaira és a tanácsülesi tárgyalásra. 21 Uo. 18., 19. fejezet. 22 Uo. 20. fejezet. 23 1772. nov. 14-i kísérőrendelet 11. pontja a protocoilum currensre.