Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.
82 Rácz Béla sünkre álló munkaerő lehetővé teszi. Más osztálytól saját programunk megváltoztatására vonatkozó utasítást nem fogadhatunk el, és nem áll módunkban a munkánk eredményességét és komolyságát azáltal veszélyeztetni, hogy hajtani engedjük magunkat más osztályok által az általunk helytelennek tartott irányba." A főosztályvezetés még a Főtitkárság utasítására sem volt hajlandó munkamódszerén változtatni. Az előbb említett feszítő erők lényegében 1948 februárjáig hatottak. A NIK ügyviteli szabályzatának hiánya nemcsak főosztályai és osztályai viszonylatában érződött, hanem a NIK Titkárság és a vállalatok, a Titkárság és a vállalati üzemi bizottságok, a Titkárság és a NIK igazgatótanács, a Titkárság és az állami szervek kapcsolatában is. A 23 550-es rendelet a NIK Titkárságot a NIK adminisztrációjának ellátására szervezte. A Titkárság jogkörét illetőleg a rendelet már nem tett említést. A rendelet általános megfogalmazására támaszkodva így a NIK Titkárság a NIK ügyvitelének ellátásán túl csakhamar a NIK vállalatok tényleges irányítója és vezetője is lett; e jogkört a GF főtitkárának aktív támogatásával, és a két munkáspárt vezetésének helyeslő és ösztönző beleegyezésével ragadta magához. Induláskor még tisztázatlanok voltak a vállalatok irányításának elvei és módjai. A különböző felfogásokat két főbb kategóriába sorolhatjuk. Az egyik csoport így vagy úgy, de nemcsak az irányítást, hanem a végrehajtást is központosítani akarta. Ez elképzelés szerint pl. a Műszaki főosztály egyes osztályai az irányításuk alá tartozó üzemeknek vagy üzemrészeknek nemcsak elvi irányítói, hanem felsőbb műszaki igazgatási szervei is lettek volna. A másik csoport viszont csak az irányítás és ellenőrzés központosítását követelte. Az utóbbi nézetet vallotta a NIK főtitkára és a helyettes is. „A mi célunk — állapította meg a NIK főtitkára —, hogy az egyes üzemeket minél előbb olyan jelentős és jóképességű vezetőkkel lássuk el, akiknél részletekbe menő műszaki irányítás nem szükséges. A felső műszaki irányítás a helyes rendelés elosztására és jó kooperációk felügyeletére és a jó végrehajtás ellenőrzésére kell szorítkozzék, amelyet jól kvalifikált, kis létszámú osztály látna el". 64 A főtitkár helyettes pedig a fenti gondolatot a következőképpen fogalmazta meg: „Célunk egy központosított végrehajtószerv megalkotása, egy központi irányítás és központi ellenőrzés. Ez azonban nem jelentheti azt is, hogy a végrehajtás központi legyen. A Nehézipari Központ vállalatai olyan nagy komplexumot jelentenek, hogy azt irányítani és ellenőrizni is elég nehéz feladat, lehetetlen az egyes üzemek központosított vezetése, a mindennapi termelőmunkában." 65 A vázolt vezetési elv a felelős üzemvezetőkre épült, de azok kinevezése majd egy évet késett, mert a két munkáspárt között a pozíciók megszerzéséért folyó versengés miatt a megegyezés elhúzódott. A felelős üzemvezetők hiánya, valamint az üzemek zavaros ügyvitele — az állami kezelésbe vételkor derült ki, hogy a kezelésbe vett nehézipari vállalatoknál (kivéve a Ganzot) nem vezettek használható könyvelést, utókalkulációval sem rendelkeztek, raktárkészleteiket, tartozásaikat és követelésük állásait nem ismerték — arra kényszerítette a NIK Titkárság vezetőit, hogy a « 4 OL, NIK 1—38. « Pl Arch. 2/16—2.
