Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.
72 Rácz Béla nevezzenek; ezeknek a költségét az Iparügyi Minisztérium fedezi. Az intézőbizottságokat a tőkések még 1946 decemberében kinevezték. 38 '' 3 Az intézőbizottságok létrehozásának kimondása az állami kezelésbe vétel megoldási módjából- és a pillanatnyi osztály erőviszonyokból következett. Az érdekelt tőkés körök az így biztosított lehetőségeket érdekeik védelmére a kezelésbe vett vállalatoknál ellenőrzési' joguk elismerésére és biztosítására igyekeztek felhasználni. A 23550. sz. rendeleten még nem száradt meg a tinta, de Rassay Gyula, a Rimamurányi helyettes vezérigazgatója és Knob Sándor, a GYOSZ vezérigazgatója már felkereste Kelemen Gyula iparügyi államtitkárt, és az intézőbizottságok jogkörének kiszélesítését követelték. Kelemen e követelések benyújtását írásban kérte. Rassay Gyula rövidesen el is juttatta Kelemenhez a tervezetét, amelyben az intézőbizottság részére követelte, hogy „. . . a részvénytársaság üzletvitelét és vagyoni állapotát állandóan figyelemmel kísérhesse". Ezért az intézőbizottság a kezelést végrehajtó állami szervtől „az üzem- és üzletvitelre vonatkozó rendszeres adatközlést és ezen felül esetenként felvilágosítást kívánhat, a könyvekbe és iratokba betekinthet, a készleteket és az üzemeket megvizsgálhatja". Ezen ellenőrzésre azért van szükség, mert az intézőbizottságnak „... véleményt kell nyilvánítania minden olyan tervezett intézkedés tekintetében" — írja Rassay — „amely a részvénytársaság vagyonállagát, vagy a vállalat gazdasági jellegét vagy önállóságát közvetlenül érinti, avagy a részvénytársaságra a rendes üzletvitellel járó kötelezettségeken túlmenő terhet hárít". 39 Az ellenőrzésre azért is szükség van — állapította meg a Rima részvényeseinek intézőbizottsága —, hogy a fenti „kérdésekben az állami kezelést végző szervekkel szemben véleményt nyilvánítson, továbbá, hogy ezen kívül is megtegyen a jogszabályok szerint hatáskörébe tartozó minden olyan lépést, amelyet az általa képviselt részvényesek érdekében szükségesnek tarf'. i0 A Részvénytársaságok intézőbizottságai azonban érdekeiknek még a rendeletben biztosított keretek között sem tudtak érvényt szerezni. A NIK Főtitkársága lehetetlenné tette számukra a vállalataik ügyeibe való betekintést, „Immár 10 hónapja, hogy a vállalat ügyeibe semmi betekintésünk nincs" —panaszolta a Ganz és Társa Rt. intézőbizottságának egyik tagja egy 1947. szeptember 29-i feljegyzésében. 41 Az intézőbizottságok nem nyugodtak bele a fenti helyzetbe, minden eszközt és lehetőséget megragadtak a tőkés érdekek védelmére. 1947. október 8-án az iparügyi miniszterhez írt beadványukban az intézőbizottságok feladatkörének kibővítését követelték „akár a rendelet módosítása útján, akár pedig anélkül, hogy a részvénytársaságok és vállalatok intézőbizottságát a Nehézipari Központ igazgatótanácsa előzetesen hallgassa meg a legfontosabb kérdések eldöntésénél". Meghallgatásukat a rendelet 4. § (3.) bekezdésének d—i pontjait illetőleg követelték. Érvelésük szerint „nehéz jogilag megmagyarázni és megérteni azt, hogy a részvénytársaságok és vál^/a A három konszernnél alakult intézőbizottság. A Ganz Rt.-t Halász Elek és Domony Péter, a Rima Rt-t Cottel Ernő és Lányi, a WM-t Takácsi Konstantin és Domony Péter képviselte. A töredékes iratokból a teljes névsort nem sikerült összeállítani. (OL, NIK 1—2.) 39 Magyar Állami Szénbányák iratai (a továbbiakban: MÁSz) Ip, O. ált. 30. cs. 40 OL, NIK 1—2. « Uo.
