Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.
Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében 43 tási szakágazatot veszünk is szemügyre; Bihar megyében is megüresedtek, gazda nélkül maradtak á hivatalok és intézmények, nehéz helyzetet teremtve az új élet megindításában. Mert a felszabadulás után az állami szakigazgatás területén éppen úgy szükség volt az élet mielőbbi megindítására, mint az önkormányzati élet hivatalaiban. Ezt a munkát ugyancsak a főispán kellett, hogy elvégezze, aki 1944 november—december havában az állami szakigazgatás szerveit illetően is magára kellett hogy vállalja a kinevezések, leváltások, cserék és áthelyezések gondját, munkáját: nem jogszabályok alapján, hanem az élet megindításának kényszere alatt. A hivatalok nem máról holnapra éledtek újjá, hanem fokozatosan, abban az ütemben, ahogy ezt az újra megszerveződő élet egyre több és több, újabb és újabb, szervezést és irányítást kívánó területe igényelte. A szakhivatalok így kibontakozó tevékenysége azután egy idő múlva már éreztette hatását az irányított területen is, egyre hatásosabb alátámasztást biztosítva az általános politikai szervezőmunkának is. A hivatali szervezetek fokozatos újjáalakításának folyamata már 1944 novemberében megindult a főispán által a helyükön hagyott tisztviselők vagy külső szakemberek közül kinevezett új vezetők irányítása alatt. December folyamán már állandósulhatott a különböző hatóságok közötti hivatalos érintkezés és együttműködés. A demokratikus átalakulásnak és az új típusú államvezetésnek minden korábbi gyakorlattól eltérően egyik jele volt az a főispáni rendelet, amely december 13-án előírta, hogy a hivatalok kivétel nélkül „minden rendelkezésükről, jelentésről, és általában minden ügyintézésről... a demokratikus front helyi szerveinek juttassanak" egy-egy példányt, de a helyi Kommunista Pártnak föltétlenül kötelesek egyet átadni. 133 A főispánnak novemberben a szakhivatalok irányában is érvényesülő jogköre körülbelül 1945 januárjáig maradt fenn: eddig az ő kezébe tették le a hivatali esküt az állami hivatalok vezetői, akik azután maguk eskették fél beosztottjaikat. 134 Az állami és önkormányzati igazgatás ilyen összefonódása a felszabadulás első hónapjaiban mindaddig tartott, amíg az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásával folyamatosan életre nem keltek a szakhivatalok főhatóságai, amelyek az irányítást és a kinevezési jogot (sokszor a megelőző főispáni kinevezést megerősítve) területi szerveik vonatkozásában is ismét kézbe vették. A főispán jogköre a közigazgatás rendezésére vonatkozó rendeletek érvénybe lépése után így összeszűkült; politikai szempontból pedig azáltal csökkent, hogy 1945 februártól kezdődően a kinevezések lehetőségére az igazoló bizottságok egyre nagyobb befolyást gyakoroltak. A bizottságok ugyanis a rendelkezésükre álló terhelő adatokhoz mérten sok személy elbocsátását, vagy áthelyezését kezdeményezték, más esetekben viszont véleményt mondottak a megvizsgált egyének alkalmasságának ügyében — ha előfordult az is, hogy helytelen ítéletet hoztak és mentegettek olyanokat, akik az ellenforradalmi rendszer idején kompromittálták magukat. 133 133 DÁL, Fp. közig., 237/1944. 134 Uo. 198/1945. 135 Lásd pl. Fehér: Bihar 198. old.
