Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - KRÓNIKA - Niklay Péter (1887–1965) / 343 - Szedő Antal: Kubitsch Imre (1911–1963) / 343–344. o.

Krónika 343 megiFelelő állapotokról pontos értesüléseket szerezni. (Pedig az efféle értesülésekből, amelyek még érintetlen seregekről, lázadó városokról, ellenálló parasztokról szóltak volna, feltétlenül a szabadságharc sikeres tovább folytatásának lehetősége csillant volna elő.) íme, ügyintézés és hírközlés történetformáló hatása egy kis nép múltja, világviszonylatban talán jelentéktelen, de rá végzetes eseményének tükrében! Hadd zárjuk az UNESCO gazdaganyagú, felejthetetlenül szép és érdekes írásművészeti kiállításának ismertetését azzal a kívánsággal, vajha mielőbb rendeznének hasonló jellegű, immár az írás kialakulásának társadalmi feltételeit és történeti szerepét minden vonatkozásban megvilágító, a társadalomtörténelem nyelvén fogalmazott kiállítást is.* Komjáthy Miklós NIKLAY PÉTER 1887—1965 Dolgos életének nehéz útja ellenére emberszerető, derűs és levéltárosi hivatásához élete végéig hűséges kollégát ismerhettek munkatársai és barátai Dr. Niklay Péterben. 1887-ben született a Baranya megyei Babarcon. 1912-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1913—1924 között a Fővárosi Levéltár munkatársai között találjuk. Az első világháborút szinte kitörésétől befejeztéig katonai szolgálatban töltötte. A Tanácsköztársaság ideje alatt serényen munkálkodott az egységes magyar levéltári fond kialakításán, ami kikerülhetetlenül az egyházi levéltárak bizonyos szekularizációjának kérdését is fölvette. Ekkori politikai magatartása miatt 1924-ben B-listára került, illetőleg nyugdíjazták. Még ugyanebben az évben Teleki Pál meghívására az MTA fennhatósága alatt működött Magyar Szociográfiai Intézet szolgálatába lépett s itt dolgozott az intézetnek a Teleki Pál Tudományos Intézettel való fúziójáig. Ott érte Budapest felszabadulása is, amelynek első heteiben rehabilitálták s levéltárosként foglalhatta el helyét ismét a Fővárosi Levéltárban. Töretlen munkakedvvel működött itt nyugdíjazásáig, 1949-ig. A nyugdíjéveit is a történeti kutatások csöndes órái s a LOK megbízásából a gazdag anyagú egyházi levéltárak buzgó fölmérései tették számára tartalmassá s levéltárügyünk számára hasznossá. Kitűnő szakismeretei, levéltárának problémái iránt érzett szüntelen érdeklődése, azok megoldásában kifejtett tevékenysége, derűs optimizmusa, bölcs kiegyensúlyozottsága, ismeretei közlésének készsége vonzóvá tették egyéniségét és maradandóvá emlékét. B. I. KUBITSCH IMRE 1911—1963 Kubitsch Imre a magyar munkásmozgalom régi harcosaként érkezett a Magyar Országos Levéltárba. Törékeny alakján meglátszottak az illegalitás éveiben osztályrészéül jutott szenvedések. Bár az Országos Levéltárban mindössze három évet töltött (levéltárosi pályájának további, nagyobb részét mint az MSZMP Párttörténeti Intézete Archívumának vezetője élte le), rövid itteni működése következetes kommunista magatartása, mélyreható emberismerete, vasszorgalma révén kitűnő hatással volt az Országos Levéltár annyira fontos, az egész magyar polgári korszak történeti forrásanyagát őrző II. osztályának életére és munkájára. Felszámolva az ennek az osztálynak munkáját bénító személyeskedő jellegű vitákat (semmit sem gyűlölt annyira, mint az üres beszédet), úgyszólván minden jelentős munka erélyes kezű továbbmozdítója lett. Az ő osztályvezetése alatt osztályán indultak meg nagy * A nemzetközi kiállítás magyar anyaggal való kiegészítésére alig volt idő. Ezért erről az anyagról s beillesztésének módjáról nem kívánunk szólni. Annál inkább szeretnénk megdicsérni a rendezőket, akik a kiállítást magyarországi bemutatására előkészítették.