Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Nederlands Archievenblad, Jg. 67/1–3–68/1–2. (1963–1964) / 313

Folyóiratsíemle 313 vázolja az ún. schedák-ról írott cikkében (bizonyos tilalmas könyveknek egyesek számára olvasásra való engedélyezése). — A folyóirat, mint látjuk, speciális levéltári munkával kapcsolatos cikkeket nem közöl, a benne olvasható közlemények általában levéltári anyag alapján készült történeti monográfiák, gyakran eredeti forrásidézetekkel. A kötet tekintélyes részét, mintegy egyharmadát, recenziók teszik ki (ezek sorában a hazaiakon kívül amerikai, angol, nyugatnémet, olasz és svájci művek ismertetései olvashatók). NEBERLANDS ARCHIEVENBLAD. Tijdscbrift van de Vereniging van Arcbivarissen in Nederland. Groningen. — Jg. 67. (1963): No. 1.: A számot a Holland Levéltáros Egyesület Végrehajtó Bizottságának jelentése vezeti be, majd beszámolót olvashatunk az 1963. évi közgyűlésről. — H. HARDENBERG beszámol az 1962. évi levéltári törvény előkészítő munkálatairól, amelyek több mint egy évtizedig tartottak. Ezt követően tájékoztat az 1962. évi madridi nemzetközi kerekasztal értekezletről. — F. HINRICHS az 1962. évi holland levéltári törvényt ismerteti. A törvény legfőbb jellemvonása az eddigi törvényes rendelkezésekhez képest az, hogy hatékonyabban biztosítja a történeti értékű iratanyagnak levéltárba kerülését, továbbá intézményesen gondoskodik a levéltári képzésről. A törvény szabályozza a Levéltári Tanács munkáját és a levéltárak felügyeletét. — J. H. VAN DEN HOEK-OSTENDE Amsterdam város levéltári vonatkozású jogszabályait ismerteti. A két legutolsó szabályozás (1956 és 1960) biztosítja a város főlevéltárosa számára a városi hivatalok iratkezelésének az ellenőrzését, bizonyos szabványosítást ír elő és a decimális rendszer egyik válfajának tekinthető új iktatási rendszert tesz kötelezővé. — No. 2.: Mint az előző számban, úgy ebben is a füzet elején az Egyesület Végrehajtó Bizottságának évi jelentését és a közgyűlésről szóló beszámolót találjuk. — Az állami hivatalok irattárosai számára tartott 1963. évi értekezleten az előadó az 1962. évi holland levéltári törvény nagy jelentőségét méltatta. Megtudjuk a beszámolóból, hogy egyre nagyobb súlyt fektetnek Hollandiában az irattárosok és általában az írásbeli ügyvitellel foglalkozók szakmai képzésére: 1955 óta mintegy kétszázan vettek részt speciális tanfolyamon. — J. J. BEYERMAN egy konkrét példán mutatja be a hivatali irattárakból szabálytalan módon magánkézbe került történeti értékű iratok felkutatásának fontosságát: ez a példa Vilmos holland herceg 1862-ben történt meggyilkoltatásának peres anyaga. —No. 3.: A bevezető cikk a hágai levéltáros értekezletről számol be, melynek referensei közt külföldi — francia, belga, nyugatnémet — levéltárosok is voltak. Az értekezlet elsősorban a levéltárak feladataival foglalkozott, azon belül különös hangsúlyt kaptak a szakmai képzés problémái. — H. VAN RIEL a „Levéltár és társadalom" c. előadásában a levéltári munka egyre növekvő megbecsüléséről szólt és hangsúlyozta: fontos, a levéltáros maga is végezzen tudományos kutatómunkát. — M. BAUDOT a francia Archives Nationales főfelügyelője a francia levéltári szolgálatnak az utolsó időben kifejtett, különösen a második világháború óta egyre szélesebbkörűvé váló tevékenységéről számol be. — E. SABBE a belga Levéltáros Egyesület elnöke a levéltári anyag népszerűsítéséről, nagyszabású levéltári kiállítások rendezéséről beszél, — F. C. J. KETELAAR a levéltáraknak az ifjúság körében való népszerűsítéséről szólva többek közt javasolja, hogy az ifjúsági folyóiratokban publikáljanak levéltári anyagot, rendezzenek levéltári tanfolyamot kifejezetten fiatalok részére, továbbá sürgeti népszerű levéltári kézikönyv kiadását. — J. H. RINGROSE a középiskolai történelemtanár tapasztalatait mondta el. Hangoztatja a történelemtanítás reformjának és a levéltári forrásanyag az ifjúság körében való, az eddiginél sokkal mélyebbre ható népszerűsítésének szükségességét. — J. VAN HOBOKEN az 1962. évi levéltári törvénynek a városi (községi) levéltárakra vonatkozó rendelkezéseit elemzi, különös tekintettel arra, hogy az előírja a község elöljárói számára az iratanyagról való gondoskodást is. — Jg. 68. (1964): No. 1—2.: J. H. DE VEY MESTDAGH a hollandiai levéltári rendszereket ismerteti (időrendben és tárgyi rendben kezelt állagok, amelyek a középkortól a huszadik századig minden korszakban keletkeztek). — A. E. M. RIBBERINK a jegyzőkönyvek és azok mellékleteiként kezelt iratok rendezési elveit tárgyalja (a 19. századi állagok vonatkozásában). — J. H. VAN DEN HOEK-OSTENDE a francia megszállók által a napóleoni háborúk idején Amsterdam városban bevezetett irattári rendszert elemzi. — A holland folyóiratban évek óta folyik a vita a levéltári utánpótlás kérdéseiről, illetve a levéltáraknak az ifjúság körében való népszerűsítéséről. Ehhez szól hozzá P. J. MEY. — A füzet ezenkívül a levéltáros egyesület jegyzőkönyveit és a levéltárak évi jelentéseit is közli.