Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, Bd. 16. (1963) / 312–313. o.
312 Folyóiratszemle dében a Francia Levéltáros Társulat 60 éves működését összegezi. — ÉTIENNE TAILLEMITE a Nemzeti Levéltárban levő gyarmati levéltárat ismerteti (ti. a francia gyarmatok központi Levéltárát). — MARIANNE MULON arról a munkáról számol be, amely az ő irányításával néhány éve folyik a párizsi Nemzeti Levéltárban és amely arra irányul, hogy az ország valamennyi helyneveire vonatkozó bibliográfiát szerzői és tárgyi tagolású katalógusban összeállítsa. Ez a munkacsoport hamarosan olyan dokumentációs központtá alakul, amely Franciaország helynevei mellett a családnevek teljes bibliográfiáját (és egyéb dokumentációs anyagát) a kutatás rendelkezésére bocsáthatja. — No. 47. (1964): ROBERT AVEZOU cikke az ő, a 44. számban megjelent cikkéhez kapcsolódva a francia levéltárosegylet ez évi körkérdésére beérkezett válaszokat foglalja össze: mi legyen a levéltárak tevékenységi köre a kialakuló regionális keretek között? A kérdőív kérdőpontjai szerint haladva tárgyalja az így előálló feladatokat: együttműködés a régió különböző levéltári szervei között a rendezési tervek és a segédletek szerkesztésében; a levéltárak helytörténeti kutatóintézeti funkciója az egyetemi városokban és az ennek ellátásához szükséges anyagi eszközök; département-közi levéltári együttműködés közös leltárak publikációjában; a kéziratos segédletek regionális kiterjesztése, a rendezések során talált új anyagok információinak département-közi cseréje; a mikrofilmezés, oktatási célú szövegkiadások, vándorkiállítások, folyóiratbeszerzés, könyvtárközi kölcsönzés regionális szintű megszervezése; regionális foto-, restauráló és sokszorosító műhelyek szervezése. — GENEVIÉVE GILLE egy még a XVIII. század végén az USA-ba emigrált nagy francia család, a Du Pont de Nemours-ok Amerikában őrzött levéltárát ismerteti. MITTEILUNGEN DES ÖSTERREICHISCHEN STAATSARCHIVS. Herausgegeben von der Generaldirekzion, Wien. — Bd. 16. (1963): ANNA HEDWIG BENNA a 14. századi Bécs vezetőrétegére vonatkozó korábbi kutatásokat teszi mérlegre és egészíti ki saját kutatásainak eredményeivel. A cikk az 1340. évi városi jogkönyvet és a városi tanácsurak jegyzékét is elemzi. — GERHARD RILL egy görög származású, Chios szigetén nevelkedett, majd Prágában élő 16. századi humanista, Jacobus Palaeologus életét ismerteti. Nevezett kiváló vallásfilozófus, antitrinitárius gondolkodó az inkvizíció áldozata, bár kivégzésére nem került sor, élete végét börtönökben töltötte. — GEORG WAGNER „a bécsi udvar, XIV. Lajos és a mágnásösszeesküvés kezdetei" című értekezése a magyar történeti irodalomban Wesselényi-féle összeesküvés néven emlegetett mozgalom francia kapcsolatainak története. Szerző az utolsó öfven év magyar szakirodalmát figyelmen kívül hagyja. — KÁLLAY ISTVÁN a Hofkammerarchiv anyaga felhasználásával a bécsi udvar 18. századi magyarországi várospolitikáját vizsgálja. Arra az eredményre jut, hogy a monarchia más országaiban alkalmazott politikával ellentétben a magyarországi városokkal szemben érvényesített politika telve volt ellenmondásokkal, egészében azonban a városok fejlődését előmozdította. — BERTOLD SUTTER az 1848. évi német parlament elnökének, János főhercegnek naplóit ismertetve főleg azt hangsúlyozza, hogy ez a haladó gondolkodású császári sarj szeretett volna sokkal nagyobb szerepet játszani a monarchia vezetésében, de a hatalom urai minden módon visszaszorították. — HELMUT J. MEZLER-ANDELBERG arra a kérdésre keres választ, hogy miként alakult ki a múlt század első felében az Európa szerte elterjedt nézet, amely szerint Ausztria a népek börtöne. Ezzel kapcsolatban főleg J. v. Hormayr munkáit vizsgálja. — ERIKA WEINZIERL-FISCHER a bécsi Haus-, Hof u. Staatsarchiv és a múlt századi történeti kutatás problémáit elemzi. Cikkében felsorolja az 1848—1867 közti kutatókat, megjelölve kutatási témájukat is (a magyarok közül, hogy csak a legjelentősebbeket említsük: Fraknói Vilmos, Teleki József, Wenzel Gusztáv nevével találkozunk). — BERNHARD CH. MÜLLER a bécsi egyetem egyik kiváló történészprofesszorának, Max Büdingernek, Ranke tanítványának munkásságát és az osztrák történettudományra gyakorolt hatását elemzi. — CSÁKY MÓRIC az 1890. évi magyarországi ún. „elkeresztelési törvény" történetét ismerteti az akkori kultuszminiszter, Csáky Albin hagyatéka alapján. A törvény, mint ismeretes bírsággal sújtotta azokat a lelkészeket, akik a vegyes házasságból született gyermekeket a szülők akarata ellenére római katolikus vallásúként keresztelték. — PÁSZTOR LAJOS „a magyar katolikusok és az első világháború" című cikkében főleg a korabeli magyarországi egyházi lapok alapján elemzi Csernoch hercegprímás, Prohászka püspök és Giesswein prelátus befolyását a közvéleményre. — ROBERT A. KANN, a princetoni egyetem tanára egy volt osztrák miniszter, Baernreither hagyatékának felhasználásával újabb adalékokkal járul az első világháború diplomáciai történetében oly jelentős ún. „Sixtuslevél" keletkezésének történetéhez. — WALTER PILLICH a bécsi főudvarmesteri hivatal 1637— 1780. közt keletkezett jegyzőkönyveinek művészettörténeti szempontból jelentős adatait közli regesztában. — JULIUS MARX az 1848 előtti osztrák cenzúra történetének érdekes fejezetét
