Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - IRODALOM - Vörös Károly: Pest megye múltjából. Tanulmányok. Szerkesztette: Keleti Ferenc, Lakatos Ernő, Makkai László. Bp., 1965. / 307–309. o.

Irodalom 309 éveit ismerteti: hangsúlyozza benne a román királyi csapatok segítségét, melyet azonban az ellenforradalmi közigazgatási apparátus, a rendőrség, a csendőrség és a felfegyverzett különítmények tettek teljessé. A Tanácsköztársaság volt funkcionáriusait azonnal letartóztatták, megkínozták, közülük sokan tömegkivégzéseknek estek áldozataiul, másokat internálótáborokba zártak: az ország 12 táborából 7 Pest megyében volt, jellemzően mutatva azt a jelentőséget, amit az ellenforradalom a megyének a Tanácsköztársaságban tulajdonított. A tanulmány gazdag adatanyag alapján ismerteti a továbbiakban a munkásság ellenállását, szervezkedését és a parasztság elégedetlenségét az ellenforradalom mélységesen reakciós, ä megye földjeinek 60°/o-át kezében tartó 150 birtokos érdekei diktálta agrárpolitikával szemben. — A Horthy-korszak 25 éve a továbbiakban hiányzik a kötet lapjairól: Blaskovits János és Labádi Lajos tanulmánya már az MKP Pest megyei szerveinek kiépülését vizsgálja a felszabadulás kezdetétől az 1945-ös országgyűlési választásokig. A tanulmány elsősorban a PTI anyaga alapján igen sokoldalú és életteli képet rajzol a párt megszervezésének folyamatáról: az első pártszervezetek megalakulásáról, sokoldalú munkájukról az élet megindításában, és szerepükről a megalakuló új néphatalmi és igazgatási szervekben — s mindennek következtében a feléjük irányuló széles körű s növekvő bizalomról. 1945 február végére a megyében már befejeződött a pártszervezés első korszaka: csakhamar lezajlott a párttagság első központi felülvizsgálata: bár már ennek során kezdtek jelentkezni a „19-es"-ek elleni, egyes esetekben nem is indokolatlan, egészében azonban feltétlenül helytelen bizalmatlanság jelei. A tanulmány a továbbiakban a járási pártszervezetek, majd a tömegszervezetek megalakulását ismerteti s a párt szerepét a földosztás gyors végrehajtásában. A pártszervezetek tevékenységi köre tovább bővült, befolyása, taglétszáma tovább nőtt, noha ekkor már erősen érvényesült a reakció befolyása is a tömegek között. Ezzel szemben a nagyarányú tagtoborzási kampány szép eredményt ért el, de — mint az 1945 őszi választások eredménye megmutatta — ez nem tükrözte pontosan a valóságos erőviszonyokat. Ennek ellenére egészeben a fejlődés jó irányban ment; a párt a megyében jelentős tényezővé vált. — A kötet utolsó tanulmányában Kóti János a földért folytatott 1945—1946. évi harcot ismerteti: a földosztás lefolyását és eredményeit, valamint a megye parasztságának a párt vezetésével folytatott harcát a földosztás vívmányainak megvédéséért, s a fejlődésnek a szocializmus felé való irányításáért. — A kötetet Lakatos Ernő jól összeállított tájékoztatója zárja le Pest megye történetének forrásairól: a fontosabb közgyűjteményekről, szakirodalomról, a levéltári forrásokról, azok felhasználhatásáról. — A kötethez mellékletül Ballá Antalnak Pest-Pilis-Solt megyéről és a Kiskunságról 1793-ban készült térképe csatlakozik: a nagyértéku, meglepően pontos régi térkép közzétételével a kötet igen nagy segítséget nyújt a megye múltjának minden kutatója számára. A kötet ilyen terjedelmes ismertetését úgy véljük indokolja az a körülmény, hogy sok szempontból más hasonló vállalkozások számára is példát mutatni alkalmas vállalkozással állunk szemben. Példaként tekinthető egyrészt a kötet szerkesztőinek valóban a lényeges témákra kencentráló tervezése s az — amit már említettünk —, hogy a kivált 1848-ig gondosan egymásbakapcsolódó tanulmányok sora végül is már egy majdani megyetörténet alapvonalait jelzi (mely alapvonalak megvonásánál azonban némileg hiányoljuk a főváros a megye fejlődésében játszott szerepének kellő érzékeltetését: véleményünk szerint elsősorban a földesúri árutermelés fejlődésében s a parasztság sorsának alakulásában érdemes lett volna bemutatni, a közeli fővárosi piacnak jelentőségét — ugyanúgy mint a fővárosnak mint adminisztratív és politikai központnak jelentőségét is a munkásmozgalmak tárgyalásánál). Példás másrészt pedig az, hogy mindenhol törekednek a legfontosabb numerikus forrásanyag megfelelően szerkesztett táblázatokban való közzétételére. Ha tudjuk, hogy Kosáry s Petróczy egymást szinte megszakítatlan rendben követő táblázataihoz a megyei úrbérrendezés már sajtó alá rendezett táblázatai csatlakoznak, ehhez pedig Spirának a telkiállomány alakulását községenként 1848-ig elvezető táblázatai (Századok 1958), úgy a megye történetének kutatója számára a községek történetének legfontosabb numerikus adatai a megyetörténet egy igen lényeges másfélszáz éves periódusáról immár publikáltán rendelkezésére állanak. A kötet ilyen módon túlnőve a tanulmánygyűjtemény műfaji határain, a megye történetének bizonyos s eddig éppen kevéssé kutatott szakaszában valóságos kézikönyve lesz: olyan eredmény ez, mely hasonló vállalkozások számára nem kevésbé példamutató jelentőségű lehet. Mindezek alapján joggal remélhetjük, hogy a „Pest megye múltjából" cím alatt megjelent jelen kötet nem marad meg magános, elszigetelt vállalkozásnak sem országos sem Pest megyei viszonylatban: más megyék is megkísérlik hasonló kötetek közzétételét, — s Pest megye sem tekinti befejezettnek példás kezdeményezését. -y... .. v' ] 8*