Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamatánál 28? tálában nem változott (1783-ban, 1784-ben is 1 irattárosból, 1 alirattárosból, 2 segédből, 2 sorjegyzőből és 4 járulnokból tevődött össze). Az egyre növekvő munkák elvégzése végett azonban az irattárnak is ideiglenes munkaerőket kellett igénybe vennie.

73 A megszaporodott teendőket az irattár az ideiglenes munkaerők segítségével sem tudta kielégítően ellátni. A munkamenetben nem egyszer fennakadás keletkezett, a szükséges előiratokat nem csatolták elég gyorsan, az iratok lajstromozásában is elmaradtak. Ebben nemcsak az játszott közre, hogy a magyar kamara irattermelése 1772-től 1785-ig megháromszorozódott, hanem az 1773-ban bevezetett lajstromozási és irattározási rendszer néhány hiányossága is. Az irattermelés növekedésével ugyanis az iratok közös sorszámozása, a közös lajstromkönyvek, a libri capitales nem váltak be. A libri capitales vaskos, terjedelmes, egyre nehezebben kezelhető kötetei alapján mind körülményesebbé vált az előiratok felkutatása, szerelése. Az egész kamarai ügyforgalmat felölelő közös lajstromok az ügyek áttekintését is akadályozták.

74 E nehézségek miatt 1783-ban szakítottak az 1773-ban bevezetett sorszámozási és lajstromozási rendszerrel. Az egyes ügyosztályok iratait ezentúl önálló sorszámozás szerint rakták rendbe, s minden ügyosztály anyagához különálló lajstromkönyvet, illetve mutatót szerkesztettek. Sőt egyes ügyosztályoknál a numerikus rend helyett a kútfő-tételes irattári rendszert kezdték alkalmazni, amely az iratok ügycsoportok szerint való rendezésének továbbfejlődését jelentette. Míg a numerikus rendnél egy-egy ügyiratba csak a beadványt, az erre készült fogalmazványt, s az esetleges mellékleteket helyezték el, addig egy-egy kútfő bizonyos ügy vagy ügycsoport egész évi iratanyagát foglalta magába. A kútfőket (fontes) évenként 1-től kezdődő számozással (numerusokkal) látták el, s a kútfők egyes iratait, a tételeket (positiones) pedig minden kútfőn belül szintén 1-től sorszámozták.

75 Ezt a rendszert a magyar kamara a helytartótanácstól vehette át. Ott épp 1783-ban kezdték el a kútfő-tételes irattári rendszer alkalmazását, amely egyébként a helytartótanács ügyvitelében az előadói rendszerből alakult ki.

76 Az irattári hivatal személyzeti nehézségeit, a lajstromozásnál, az irattári rendszernél felmerült problémákat szintén nem oldották meg 1785 előtt. E kérdések tartós érvényű rendezésére is a helytartótanács és a magyar kamara egyesítése után került sor. Bécsben a magyar kancelláriánál, amely 1782-ben átvette a bécsi udvari kamarától a magyar kamara felügyeletét és a kamarai ügyek irányítását, már 1783 óta folytak a helytartótanács és a magyar kamara egyesítését, a központi igazgatás racionalizálását, az új egyesített közigazgatási és pénzügyi központi hatóság hatáskörét illető előkészítő munkálatok. E munkálatok során nyílván a magyar kamara ügyintézésének 1785 felé egyre növekvő nehézségeit is figyelembe vették. ' 73 OL. MK. Canc. et Reg. 1783. márc. N°. 24., illetve 1785. jan. N°. 33. jelzetű ira- . tokban az irattári hivatalra vonatkozó rész. 74 OL. MK. Canc. et Reg. 1784. jan. N°. 38. 75 Az irattári rendszer 1783. évi megváltozására ld. a magyar kamara ügyosztályainak 1783—85. évi iratanyagát. 76 A helytartótanácsi kútfő-tételes irattári rendszerre ld. Ember: A helytartótanács ügyintézése. 154.