Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 277 volt többek között az új segédhivatalnak, az iktatóhivatalnak a felállítása, amellyel a kamara beérkezett és elküldött iratainak pontos feljegyzését és nyilvántartását tették lehetővé. Iktatóbivatal. Működéséről az ügyosztályi rendszernek és a tanács munkájának ismertetésénél már volt szó. Arról is megemlékeztünk, hogy a protocollum exhibitorum vezetését az egyik titkárra bízták. Ez a titkár a bécsi kamarától áthelyezett Frőlich Ignác volt, akinek, amint mondottuk, az ügyintézés átszervezésénél fontos szerepet szántak. Frölich ezt a szerepét az iktatóhivatalnál valóban be is tölthette, hiszen az ügyek departamentumok és referenciák szerint való elosztása már az iktatóhivatalban megtörtént. A kamaraelnök az iktatóhivatalba a vezető titkár mellé 4 kancellistat javasolt az iroda képzettebb alkalmazottaiból. Ezekből szándékoztak fogalmazókat kinevelni. A segédhivatalok új személyzetének megállapításánál valóban 1 titkárban és 4 kancellistában rögzítették az iktatóhivatal személyzetét. Ez a személyzet 1785-ig általában nemigen változott (1775-ben és 1784-ben is 6 fő található az iktatóhivatalban).

56 A protocollum exhibitorumnak, mint iktatókönyvnek és tanácsülési jegyzőkönyvnek az elkészítésénél, amint említettük, a tanácsjegyző is közreműködött. Ő vezette be a jegyzőkönyvbe a tanácsi határozatokat s a tanácsülés résztvevőinek a nevét. A tanácsjegyző az irodából 4—5 kisegítőt kapott a tanácsi határozatok (jóváhagyott véleményívek) lemásolására és az egyéb írásbeli teendőkre. Külön alárendelt személyzete a jegyzőnek egyébként nem volt.

37 Kiadóhivatal. Az ügyviteli reform e segédhivatalnál elsősorban az iratok kiállításával (másolásával) kapcsolatos munka tökéletesítését, az iratok minél pontosabb és szakszerűbb kiállítását kívánta elérni. Az 1772. november 14-i utasítás épp ezért igen részletesen szabályozta a hivatal vezetőjének, a kiadónak (expeditor) teendőit. A kiadó kötelessége volt arról gondoskodni, hogy az iroda személyzete a kész fogalmazványokat letisztázza, s azokat az iratokat (eredetiben vagy másolatban), amelyeket az illetékes titkár a fogalmazványon megjelölt, az irattárból a tisztázathoz csatoltassa. A munkát olyan ütemben kellett elvégeztetni, hogy az ügyintézés menetében fennakadás ne történjen. A fogalmazványra a másoló sajátkezűleg rávezette a nevét, alatta a kiadó feljegyezte azt a napot, amelyen a tisztázatot elküldték. Az összeolvasóknak kézjegyükkel kellett a fogalmazványt ellátniuk. Az udvarhoz küldött felségelőterjesztéseket és feliratokat (repraesentationes) az iratlap jobboldali hasábjára kellett letisztázni, a baloldalon fel kellett tüntetni a tanácsülés résztvevőinek és a referensnek a nevét. Az ilyen iratokat (tisztázatokat) és a többi kamarai kiadmányt is az elnök vagy alelnök, az illetékes tanácsos és titkár írta alá. A döntéseket (decretationes) és a hátirati végzéseket (indorsationes) csak a titkárnak; a királyi jogügyi igazgatónak, a szabad királyi városoknak szóló rendeleteket azonban az elnöknek vagy alelnöknek és a titkárnak kellett aláírnia. 56 1772. évi utasítás 9., 10—11. fejezet; OL. MK. Canc. et Reg. 1773. ápr. N°. 145. a kamaraelnök javaslatára; Canc. et Reg. 1773. júl. N°. 581., az új személyzetre; Canc. et Reg. 1785. jan. N°. 33. az 1775. és az 1784. évi személyzetre. 57 OL. MK. Canc. et Reg. 1773. ápr. N°. 145.; Philipovics Ádám tanácsjegyző titkári kinevezésére uo. Canc. et Reg. 1773. szept. N°. 370. 6*