Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

274 Nagy István póthoz képest megváltozott. Azelőtt a kiadóhivatalban a fogalmazványok másolását, összeolvasását, az iratok kiadását ellenőrizték, a bizottsági jegyzőkönyveket vezették, segítettek a kiadónak (expeditor) az iratok kivonatolásában, mutatózásában, most a titkárok segítségére a fogalmazási munkához osztották be őket. A fogalmazók így rangban emelkedtek, többé nem segédhivatali tisztviselők, hanem a titkárok helyettesei voltak. A fogalmazóknak az utasítás által előírt létszáma körül is baj volt, mert a fogalmazók az előírt 5-ös létszámot már 1772-ben szintén túllépték (8 fogalmazó volt ekkor a magyar kamaránál),

43 A továbbiakban, nyilván a kamara hatáskörének bővülése miatt, a tisztviselők között az előírtnál rendszerint több titkárral és fogalmazóval találkozhatunk. Az 1775. esztendőben 9 titkár, 6 fogalmazó, 1783-ban 7 titkár és 5 fogalmazó, 1784-ben pedig 12 titkár és 11 fogalmazó végezte az egyre szaporodó fogalmazási teendőket.

44 A titkárok között volt a titkári rangban levő tanácsjegyző is. A kamarai tanácsülés, a referens-tanácsosok, a titkárok, a fogalmazók, a tanácsjegyző munkája általában az 1772. évi utasítás előírásai szerint folyt 1785-ig, a kamara és a helytartótanács egyesítéséig. Az ügyvitelben újabb, kisebb jelentőségű reformokat, változtatásokat csak II. József korában, 1780 után kezdtek meghonosítani. A kamaraelnök pl. 1781-ben az addiginál nagyobb önállóságot és szabadságot kapott az ügyintézés vezetésére. Kamarai tanácsüléseket a saját belátása szerint tarthatott, nem kellett magát a kijelölt napokhoz és meghatározott formalitásokhoz kötnie. Az ügyek megtárgyalásában II. József csak a legfelsőbb irányelvek szem előtt tartását várta el az elnöktől és a tanácstól, s ezentúl felterjesztést is csak újszerű, problematikus, nagyhorderejű esetben kellett az udvarhoz felküldeni. A király csupán a tanácsülési jegyzőkönyvek rendszeres (8 naponként történő) felküldéséhez ragaszkodott.

45 II. József nemosak a kamaraelnök önálló jogkörét, felelősségét terjesztette ki, hanem nagyobb felelősséggel és önállósággal ruházta fel a referens-tanácsosokat is. Ennek kapcsán 1784-ben kimondta, hogy a tanácsosokhoz beosztott titkárok, fogalmazók munkájáért az illető tanácsosok felelősek, így a tanácsos joga és kötelessége a hozzá beosztottak kinevezésére, előléptetésére, elbocsátására a kamaraelnöknek javaslatot tenni.

46 Ez a szabályozás újabb lépést jelentett a departamentális rendszer fejlődésében, a kamarai ügyosztályok kialakulásában, e szerint ugyanis egy-egy tanácsos már sajátmaga válogathatta ki alárendeltjeit. II. József, amint ismeretes, több rendelkezést adott ki a közigazgatás racionalizálására, az ügyvitel gyorsítására, egyszerűsítésére, a lényegbe vágó ügyintézés kialakítására, a tisztviselői munka minőségének a javítására stb.

47 Az ügyvitel meggyorsítását szolgálta pl. az a rendelet, amely 1784-ben a tanács előzetes döntése nélküli expediálást szabályozta.

48 A tanácsi döntés előtt, 43 Uo. 5., 6. fejezet; a fogalmazók létszámára, munkájuk megváltozására OL. MK. Canc. et Reg. 1773. ápr. N°. 145., az április 2-i felterjesztés szövegéből. 44 OL. MK. Canc. et Reg. 1785. jan. N°. 33. Personal und Salarial Stand ... 1775, 1784. •év; az 1783. évi létszámra Canc. et Reg. 1783. márc. N°. 24. 45 OL. MK. Ben. res. 1781. máj. N°. 11. 46 Uo. 1784. márc. N°. 10. 47 Vö. Ember: A helytartótanács ügyintézése. 80—82. 48 OL. MK. Canc. et Reg. 1784. nov. N°. 310.