Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

266 Nagy István rokat (secretarii) sorolja fel, megjelölve mindegyiknél azokat az ügycsoportokat (sóügy, harmincadügy, gazdasági ügyek stb.), amelyeknél a tanácsos előadóként, a titkár pedig a fogalmazványok elkészítőjeként dolgozni fog. E felsorolás szerint minden kamarai departamentumhoz több tanácsost osztottak be előadónak, s esetleg több titkárt a fogalmazványok elkészítésére. Ezzel szemben egy-egy tanácsos, s egy-egy titkár több kamarai departamentumnál dolgozott. Báró Pfeffershoven József kamarai tanácsos pl. a harmincadügyeknél (harmincadügyi departamentumnál) a horvát és szlavón harmincadügyeket intézte, kivéve a zimonyi, eszéki és péterváradi állomások ügyeit. Hozzátartoztak továbbá a csempészet és az új harmincadállomások felállításának ügyei. A harmincadügyi departamentum egyéb ügyeivel már más tanácsos foglalkozott. Ezzel szemben Pfeffershoven előadója volt még a városi departamentumnál a horvát és szlavón városok ügyeinek, továbbá az egészségügyi departamentum összes ügyeinek. A fenti kamarai tanácsos tehát három departamentumnál működött, de mindegyiknél csak az ügyek egy részét látta el. Még több departamentum ügyeit intézte egy-egy titkár, vagy egy-egy fogalmazó. A referenciák elosztásánál — amint ezt a fenti eset is bizonyítja — nem annyira az ügyek tárgyi összetartozása, hanem az ügyek területi hovatartozása volt irányadó. Pfeffershoven tanácsos a fenti beosztás szerint pl. a horvát—szlavón ügyek referense volt, s az egészségügyek is azért tartoztak hozzája, mert azok a déli országhatár egészségügyi ellenőrzéséhez kapcsolódtak.

14 Az előadók és titkárok előbb ismertetett, meglehetősen bonyolult beosztására azért volt szükség, mert a magyar kamaránál az utasítás szerint csak 10 tanácsos, 6 titkár és 5 fogalmazó (concipistae) működhetett. Ebből a létszámból nem lehetett minden ügyosztályhoz külön előadó-tanácsost vagy titkárt kijelölni, hiszen az ügyosztályok száma már kezdetben elérte a 14-et, később pedig 20 fölé is emelkedett. Még növelte a nehézséget az, hogy az utasítás szerint minden előadó mellé helyettest is kellett állítani, sőt a helyettesnek is volt helyettese. így egy tanácsos bizonyos ügycsoportban első referens, másik ügycsoportban helyettes referens volt egyszerre. E nehézségek miatt a kamara hatáskörének bővülésével a referencia-beosztást többször meg kellett változtatni. A kamaraelnök pl. 1776, május 8-án változtatta meg a referenciák beosztását.

15 A fentiekből világosan látható, hogy a magyar kamaránál az 1773-ban kialakított departamentumok még nem voltak szervezetileg határozottan elkülönülő, állandó, csak a departamentumhoz beosztott személyzettel rendelkező, külön kamarai osztályok. A departamentumok nem annyira a kamarának, mint hatóságnak osztályait, hanem inkább csak a kamaránál intézett ügyek osztályait, csoportjait jelentették. Ez a departamentális beosztás, amint majd látni fogjuk, erősebben inkább az iratok iktatásánál és a regisztratura rendjének kialakításánál érvényesült. Az új rendszer jellegzetességeinek közelebbi bemutatása végett részletesen ismertetjük az 1772. instrukció alapján az ügyintézés menetét az első mozzanattól (az irat beérkezésétől) kezdve az utolsóig (az ügyirat irattári elheíye14 A referenciák elosztására: OL. Magyar kamara arch. Div. instr. Irreg. Fasc. 7. 404—10. 15 A későbbi referencia beosztásra: Uo. Fasc. 7. 428—32. és OL. MK. Praes. Erdődy. 1775. aug. N°. 15.