Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

260 Nagy István előkészítésénél tették lehetővé a fejlettebb ügyviteli módszerek alkalmazását. Az ügyek szaporodása miatt egyre inkább megmutatkozott a bizottsági ügyvitel nehézkessége is. A szakosított ügyintézést ki kellett volna szélesíteni, ez azonban a bizottsági ügyvitel esetében igen nagy nehézségbe ütközött, az alacsony tanácsosi létszám ugyanis nem tette lehetővé a bizottságok számának növelését. Az ügyvitelben komoly fennakadást okozott az, hogy a szakosítást csak az ügyek előkészítésére terjesztették ki, az ügymenet többi fázisában (a tanácsülés! jegyzőkönyvek vezetése, a beérkezett iratok iktatása, az iratok irattári elhelyezése) egyébként minden a régiben maradt. A nagy feladatokkal küszködő magyar kamaránál az 1760-as évek vége felé már nem igen lehetett elodázni az ügyintézés gyökeres átalakítását. Ezt az átfogó ügyviteli reformot az 1772. november 14-i általános kamarai utasítás, illetve az utasítás intézkedéseinek a következő években való végrehajtása valósította meg. Az ügyviteli reform legfontosabb újítása az ügyosztályi rendszer bevezetése volt.

1 Az 1772. évi utasítás előzményei és kibocsátása A magyar kamara 1772 után végrehajtott ügyviteli reformja, a bizottsági rendszer bevezetéséhez hasonlóan, a Habsburg-birodalom államkormányzatának és ezen belül a pénzügyigazgatásnak nagyszabású átszervezéséhez kapcsolódott. Ezt az átszervezést a birodalom államháztartásának a hétéves háború után tovább súlyosbodó válsága érlelte meg. E válságon a Haugwitzrendszer helyébe lépő Kaunitz-féle államigazgatási rendszer sem tudott úrrá lenni. A pénzügyi és katonai nehézségek így a Haugwitz-féle rendszer után a Kaunitz-féle rendszert is aláásták, s a bécsi udvar a háború befejeztével ismét hozzálátott a birodalmi kormányzat átszervezéséhez, az államigazgatás megjavításához, a pénzügyi politikában új szempontok kidolgozásához. A monarchia külpolitikai eredménytelenségének alapvető okai az örökösödési és a hétéves háború alatt természetesen elsősorban nem a Haugwitz-, illetve a Kaunitz-féle államigazgatási átszervezés meg nem felelő voltában gyökereztek. A sikertelenség alapvető oka a monarchia gazdasági elmaradottságában, az adózó társadalmi osztályok (parasztság, polgárság) gyenge teherbíróképességében, továbbá a kiváltságos osztályok adómentességében rejlett. A gazdasági elmaradottság felszámolása, az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, mint tudjuk, a bécsi udvar Mária Terézia idején komoly erőfeszítéseket tett. Az örökös tartományok iparának és kereskedelmének támogatása céljából alkalmazta Magyarországon a gyarmati jellegű gazdasági és vámpolitikát. Az új gazdasági politika alkalmazása mellett azonban az udvar a pénzügyi nehézségek enyhítésénél továbbra is sokat várt a központi birodalmi igazgatás, elsősorban a pénzügyigazgatás célszerű átszervezé1 A magyar kamara hatáskörének és jövedelmeinek megnövekedésére Herzog /.: A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején (a továbbiakban: A magyar kincstár hitelműveletei). Századok 1923—24, 433, 462—63., a bizottsági ügyvitel bevezetésére Paulinyi O.: A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál (a továbbiakban: A bizottsági ügyvitel). Levéltári Közlemények 1962, 15—26. A számvevőhivatal osztályaira Országos Levéltár, Magyar Kamara (a továbbiakban: OL. MK.) Ben. res. 1749. jan. 29.