Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.
AZ 1773. ÉVI ÜGYVITELI REFORM ÉS AZ ÜGYOSZTÁLYI RENDSZER BEVEZETÉSE A MAGYAR UDVARI KAMARÁNÁL A magyar kamara, a magyarországi pénzügyigazgatási szervezet erős széttagoltsága és megosztottsága miatt, az 1740-es évekig csak az ország területének egy részén látta el a királyi és felségjövedelmek kezelését, s pénzügyigazgatási hatásköre sem érte el azt a mértéket, amelyet a magyar törvények számára előírtak. A XVIII. sz. közepéig még fennállt a szepesi kamarai adrninisztráció, a szepesi kamara utóda, amely az ország északkeleti részében, bár a magyar kamara fennhatósága alatt, önálló kormányhatóságként működött. Arad, Csongrád megyék területén, a Bácskában, nemkülönben Alsó-Szlavóniában (a későbbi Szerem, Pozsega, Verőce megyéket magábafoglaló területrészen), a Bánságban a bécsi udvari kamara irányította a kamarai gazdálkodást és szedte be a kamarai jövedelmeket. Az ország egész területén a bécsi udvari kamara hatáskörében volt a két legjövedelmezőbb kamarai gazdálkodási ág: a sóbányászat, a sókereskedelem, továbbá a nemesfémbányászat királyi monopóliuma. A korlátozott területi illetékesség és gazdálkodási hatáskör a magyar kamara bevételeinél is éreztette hatását. É bevétel 1740-ig általában nem emelkedett az évi 300— 400 000 Ft fölé, holott a magyar kamarai jövedelmek — nem számítva az erdélyi jövedelmeket — ebben az időben már évi 2—3 millió forintra rúgtak. A magyar kamara területi illetékességében és gazdálkodási hatáskörében 1740 után mélyreható változás következett be. Az 1741. évi országgyűlésen a magyar rendek, az osztrák örökösödési háborúban nyújtott támogatásuk ellenértékéül, olyan engedményekre bírták rá Mária Teréziát, amelyek lehetővé tették a magyar kamara illetékességének kiterjesztését a szepesi, a szegedi, a bácsi és az alsó-szlavón kamarai adminisztrációk területére, továbbá a legnagyobb jövedelmű gazdálkodási ág, a sóbányászat és a sókereskedelem igazgatására. Ezen felül megsokszorozták 1740 után a magyar kamara teendőit a kincstári birtokgazdálkodás kiszélesedése, a háborús gazdálkodás (hadiélelmezés, lőporgyártás) feladatai, a felvilágosodott abszolutizmus gazdasági célkitűzéseinek (a mezőgazdaság fejlesztése, az úrbérrendezés) végrehajtása a kincstári birtokokon, a harmincadigazgatás módosulása a bécsi udvar gyarmati jellegű vámpolitikája következtében. A magyar kamara államgazdasági tevékenységének megnövekedését legjobban a kamarai bevételek példázzák. Ezek öszszege 1740 után, főleg a sómonopólium és a szepesi kamarai adminisztráció bevételeivel, átlagban elérték az évi 2,5—3, sőt az 1760-as évek vége felé a 3,5 millió forintot. E változás a magyar kamara pénzügyigazgatásánál már önmagában is; szükségessé tette azt, hogy a kamarai ügyintézést a megnövekedett feladatok-