Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Baraczka István: A hazai pénzrendszerek és pénzek történetéhez : nyugat-dunántúli számadáskönyvek pénztörténeti adatainak alapján, 1540–1560 / 235–256. o.

236 Bataczka Istváa A nürnbergi posztó ugyanis silányabb, kevesebb értékű volt a hosszú nürnberginél. Ha ennek ellenére a számadó a silányabb minőségű nürnbergi posztóra a hosszú nürnbergiért járó kiadást könyvelte el, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mindkét tétel az értékesebb árut tartalmazta. A posztó megnevezése az utóbbi esetben pontatlan volt. A feltételezés alátámasztására több esetet lehetne idézni. A számadások tanulmányozása feljogosít annak megállapítására, hogy a tárgyalt korszakunk számadói a maguk sajátos gondolkodásmódján a könyvelt összeg pontosságára sokkal inkább figyeltek, mint a feljegyzés szöveges részében előforduló dolgok (áruk) félreérchetetlen leírására. Az áruismeret is nyer tehát az adott viszonyok között az árufogalom és áruérték sokrétű kapcsolatából. Mellőzve azonban e kapcsolat elemzését, az alábbiakban ezúttal — a teljesség igénye nélkül — tudatosan azokat az adatokat •gyűjtöttük össze, melyek az áruk értékének meghatározását segítik elő, az áruk értékének mérésére szolgálnak. A gyűjtés, kutatás során nem törekedtünk a pénzre vonatkozó lappangó jogszabályok felkutatására, sem az ismeretek elemzésére vagy alátámasztására. Az adatgyűjtés munkájához Kováts Ferenc, néhai gazdaságtörténészünk szavait vettük irányadónak: „A politikai történetírás egyik főhibája volt, hogy a gazdasági állapotok történeti szemléltetésénél túlsúlyt fektetett a hatósági szabályok rendelkezéseinek elemzésére, ellenben majdnem teljesen mellőzte a tényleg létezett viszonyok emlékét tartalmazó adatok rendszeres feldolgozását. Különösen a pénztörténelem fejtegetői követték el ezen hibát mindannyiszor, amidőn pénztörvények szövegéből és nem a tényleg forgott s feljegyzett összegek összehasonlításából akarták kideríteni a valuta s a nemesfémviszonylat bizonyos időbeni állapotát."

3 Ennek megfelelően „a tényleg létezett viszonyok emlékét" gyűjtögettük és „a tényleg forgott s feljegyzett összegek összehasonlításából" kíséreltünk meg vázlatokat adni a XVL század negyvenes—ötvenes éveiből. Azért csupán két évtizedből, mert a téma feltáratlanságát figyelembe véve ez látszott célravezetőnek a módszer és egy-egy alapvető kérdés élesebb megvilágítására. Ugyanennek érdekében szűkítettük le a kutatott számadási iratok körét is szinte a csak egy-egy helyről, illetőleg egy családi levéltárból származó iratok tanulmányozására. Ebben az időben és térben viszonylag szűkre szabott keretben viszont igen sok levéltári irat került átvizsgálásra, hogy a nyert tanulságok széles levéltári bázison nyugodjanak. A törekvés sokkal inkább az volt, hogy módszerbelileg közelítsük meg néhány kérdés tisztázását. Sem az egész ország területére, sem az egész XVI. századra érvényes adatok feltárását nem tekinthettük céljául e tanulmánynak. Ilyen igényű feltárás, bár nagyon hiánypótló, de résztanulmányok nélkül alig elképzelhető, monografikus jellegű munka lehetne. 1. A gyűjtés tanulságaiból általános jelenségekként néhányat szeretnénk előrebocsátani. Mindenekelőtt azt, hogy a pénzérték nyilvántartások (számadások, számadáskönyvek) túlnyomó többségükben nem valóságos pénzegységekben, hanem ezek bizonyos többszörösét kifejező számítási összegekben, számítási pénzekben (Rechnungsmünze) vannak kifejezve. 3 Kováts Ferenc: Pénztörténet. (Címszó a Közgazdasági Lexikonban, III. k. Bp. 1901. .204. 1.) r