Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

A magyar közép- és nagycímer kialakulása 229 mindent visszavonni tőlünk, nemcsak azt a keveset is amivel korábban bír­tunk" — írja Klapka. 112 Május végén már maga a miniszterelnök kijelenti, hogy „a reactio megkezdte játékát". A dráma kifejlődését jól ismerjük. Délen kitör a nemzetiségi háború. A véderő törvény szentesítését megtagadják. A veszély­ben a Ház kimondja a honvédség felállítását, s utólag jóváhagyja az állam­jegyek kibocsátását, tekintet nélkül a törvény szentesítésére. Batthyány le^ mond, s a minisztérium helyét — október 8-án — Kossuth elnökségével a Hon­védelmi Bizottmány foglalja el. A forradalom ezzel új szakaszába lép, sodrában pedig megszületik a Független Magyarország és köztársasági jellegű címere. Ezekben a napokban a magyar republikánusok is megszólalnak, s a tör­vényességhez ragaszkodó Kossuthtal szemben is sürgetik a koronától való el­szakadást. Kossuth különben kezdettől fogva a függetlenségi gondolat híve volt. E vonatkozásban heraldikai bizonyítékkal is szolgálhatunk. A kor­mányzó-elnök ügyvédi oklevele ez, melyet 21. éves korában, 1823. szeptember 26-án I. Ferenc király nevében állítottak ki részére. Ennek az okiratnak az az érdekessége, hogy a királyi címet tartalmazó mondatának kacskaringós kez­dőbetűjében (N), eléggé feltűnő módon, a korona nélküli kiscímer egykorú tin­tarajzát találjuk 113 (24. kép). Ha nem a véletlen játékával van dolgunk csupán, azaz: ha rajzolója (Pap Gábor) valóban a fiatal Kossuth kívánságára vette fel az oklevél díszéül, ez a címer előképének tekinthető az 1849-es köztársasági jellegű magyar államcímernek, s az ifjú Kossuth függetlenségi beállítottsága mellett tanúskodik már 1823-ban, mégpedig eléggé merészen és kényes helyen: az uralkodó oklevelén. A Március Tizenötödike már 1848-as cikkeiben támadja a koronát, 114 Táncsics Müiály pedig a Munkások "Újságában, október 13-án hosszabb cikkbe kezd a „Respublikáról", és mondanivalóját egy képpel is illusztrálja: a prag­matica sanctio okmánya ég rajta máglyán. (25. kép.) A szövegben így magya­rázza a képet: „A pragmatica sanctio a koronával együtt tűzre van hányva» ez az egész. E kettőt meg kell égetni: különben egészen nem boldogulhatunk soha". December elején a Március Tizenötödike, a régi gyakorlattal szakítva, egy hét alatt fokozatosan, a korona nélküli címer használatára tér át akkor, amikor a bécsi kamarilla V. Ferdinándot Ferenc József javára lemondatta (de­cember 2.), hogy az új uralkodó a koronázási eskütől menten, az áprilisi törvé­nyek mellőzésével szervezhesse át az „összbirodalmat". A december negyedike és tizedike között megjelent számaiban figyelhetjük meg ezt a tudatos, prog­ramját e részben is kifejező, a jövőre vonatkozólag pedig előkészítő és olvasóira nevelő hatású cselekedetét a Nemzeti Színház műsorhirdetményeinek az élén. 2-án még a koronás címert használja. 115 (26. kép.) A trónváltozás hírére és nyilván felháborodásának a kifejezésére 4-én, 5-én, 6-án, 7-én és 8-án, a címer­pajzs bal sarkára, mintegy „félárbocra" csúsztatja, 11 * a hármashalomról pedig eltünteti a koronát (27. kép), majd 9-én a korona végleges elhagyásával meg­teremti a független Magyarország, illetve republikánus érzületének megfelelően, 112 Klapka Gy.: Emlékeimből. Budapest 1886. 36. és 86. 1. 113 O. L. Vörös A.-gyűjt. 1746. sz. 114 Olv. például az 1848: 13., 23., 26., 34., 210., 231. és 240. számát. 115 1848: 224. sz. 116 1848: 225—229. sz. 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom