Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.

22 Komoróczy György tartozó járásokat azzal a megjegyzéssel, hogy a székelyhídi járáson belül Álmosd, Kókad, Nagyléta, Ujléta Magyarország területére kerülnek át.

44 Ebben az időben Berettyóújfaluban még nem alakultak ki a megyei hatóság központi szervei, de gyors ütemben kezdődött meg mind a főispáni, mind az alispáni hivatal újjászervezése. A községi jegyzők illetve helyben maradt vezetők néhány napig nem láttak világosan az államhatárok és a hatáskör tekintetében, ezért egyesek Berettyóújfaluba tettek jelentést, mások viszont Nagyváradra.

45 A megyei közigazgatás területi kettéválasztása, s ezzel az 1940. évet megelőző közigazgatási rend visszaállítása egyelőre még nem jelentette az államhatároknak is merev elválasztását, s még kevésbé a demarkációs vonalak katonai őrzését. A határvonalak több hónapon át szabadon maradtak és • legföljebb a helyi lakosokból alakított polgárőrség fékezte kölcsönösen azok átlépését. A szovjet katonai közigazgatás szervei természetszerűleg figyelmen kívül hagyták az országhatárokat. De így jártak el egyes pénzügyi kérdések megoldásánál a magyar hatóságok is. A közigazgatás területén azonban fokozatosan és következetesen kialakult a megye kettős vezetésének megfelelően differenciált új tagolódás. Az új' megye Berettyóújfalu székhellyel november közepén kezdte meg munkáját, amikor a főispán a nagyváradi alispán által kinevezett személyek egy részét újból megbízta, vagy egyeseket elbocsátott. De a két megyerész ennek ellenére is a későbbiek folyamán együttműködött. Többek között a nagyváradi alispán biztosított röntgenkészülékeket a berettyóújfalui kórház részére.

46 Ez a tény azonban nem változtatott a tisztázatlan ügyek-egész során. Mind erőteljesebbé vált a hatáskör és illetékesség elválasztásának kívánsága is. „A Keleti-Bihar vármegye" alispánja 1945. január 13-án értekezlet összehívását kérte „Csonka (Nyugat)-Bihar vármegye" főispánjától, aki a megkeresést azzal adta ki az alispáni hivatalnak, hogy a közigazgatás szétválasztásával kapcsolatos tárgyalások során „a megye követelése, kívánsága a legaprólékosabban kidolgozandó az egyes szakközegek bevonásával." A kérdés néhány hét múlva megyeközi tárgyalás útján megoldódott, majd véglegesen a Belügyminisztérium február 8-án ismertette saját állásfoglalását, amely az ügyek elválasztásánál érvényre jutott.

47 A felmerült problémák elintézését az is sürgette, hogy a határközségek területén a kettős közigazgatási eljárás ellentmondásai miatt gyakran súrlódások merültek fel. 1945. január 31-én pl. a nagyváradi alispán felkérte a berettyóújfalui főispánt, hogy „a megyehatárt tiszteletben tartva a hatósági területemhez tartozó községéket kíméljék meg a közerő és egyéb természetű szolgáltatások kö vetélésétől.

rt4S Ennek a rendezetlenségnek következménye volt az is, hogy többek között a nagyváradi útbiztos Nyugat-Bihar területére eső községekben dolgozó útőröket foglalkoztatott, s ez a körülmény többször megzavarta a szolgálatot; ilyen eset fordult elő 1945. január folyamán a kismarjai útőrrel kapcsolatban.

40 Az államok közötti határvonalak ügyében csak a tavasz folyamán alakult ki szilárdnak nevezhető helyzet. 1945. március 14-én a megye egyik képviselője (Bihari Nagy Lajos) bejelentette, hogy a kormány határőr zászlóalj megerősítéséről intézkedett; ugyanakkor tájékoztatta a berettyóújfalui Nemzeti Bizottságot arról, hogy „ez az intézkedés az egész határszéli lakosság között óriási pánikot keltett. Magyarország és Románia közötti határzárlat e pillanatban, az ügyek rendezése nélkül, gazdasági katasztrófát is jelent..." Nem sokkal ezután Románia átvette Észak-Erdély területének közigazgatását.

50 Tulajdonképpen ez a dátum jelzi a demarkációs vonalak állami védelmének kezdő időpontját. Ettől az időtől fogva a Nyugat-, vagy Csonka Bihar megyének nevezett magyar közigazgatású területen a Nagyváradon tartózkodó alispán már semmiben sem intézkedhetett. Természetes, hogy a személyes- határátlépésnek a békekötésig megvolt a lehetősége továbbra is, de csak igazolvány alapján. 44 DÁL, Bai, 25082/1944. nov. 15. 45 Lásd DÁL, Ai., 38/1944. nov. 15 és DÁL, Biharkeresztesi fszb., 1/1944. nov. 21. 48 DÁL, Fp. közig., 113/1944. és Bai., 25077/1944. — Lásd még DÁL, Ai., 95/1945. dec. 14 és Fp. közig., 147/1944. Az eset 1945. január 2-rőí: 47 DÁL, Ai., 99/1945. 48 DÁL, Fp. közig., 174/1945. 49 Uo. 333/1945. 50 DÁL, Berettyóújfalui N. B. jkv., 1945. márc. 19.