Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - IRODALOM - Bognár Iván: Zur Geschichte der Produktivkräfte und Produktions Verhältnisse in Preussen 1810–1933. Verarbeitet von Herbert Druck. A termelőerők és a termelési viszonyok történetéhez Poroszországban 1810–1933. Berlin, 1960. / 171–174. o.

172 Irodalom osztály alá voltak rendelve a technikai ipari és kereskedelmi választmány, az udvari építészeti hivatal és a gyári bizottmányok. Később a Belügyminisztérium vette át a bánya- és kohóügyet is, az utóbbit azonban már 1813-ban a pénzügyminisztérium alá rendelték, 1814ben pedig a kereskedelmi és iparügyi osztály is ehhez a minisztériumhoz került át. Ezután változatos időszak kezdődött, melyben a kereskedelem és ipar igazgatása hol önálló minisztériumot alkotott (1817—1825, valamint 1830 és 1834 között), hol a Pénzügyminisztériumhoz (1834, 1837—1848), hol a Belügyminisztériumhoz (1825—1830) tartozott. Három évig, 1834-től 1837-ig a tengeri kereskedelem vezetőjének igazgatása alatt is voltak. Az építésügy, a kohó- és bányaügy nagyjából ugyanezt az utat járta be. A 40-es években, a kapitalista termelési viszonyok gyors fejlődésével és a nagyipar feltűnésével együtt a német burzsoázia megkezdte a harcot a politikai hatalomért. Az 1848-as forradalomban ezért egyik legfontosabb követelése önálló minisztérium létrehozása volt, gazdasági követeléseinek képviselete és kielégítése végett. Közvetlenül a forradalom csúcspontja, a márciusi események után, a fiatal, feltörekvő burzsoázia nyomására létrehozták a most már végérévényesen önálló kereskedelmi és iparügyi minisztériumot. 1848. márc. '27-én kapta meg az államminisztérium az utasítást és április 17-én a Pénzügyminisztérium és Belügyminisztérium megfelelő ügyeinek összevonása útján létrejött a Kereskedelem-, Ipar- és Közmunkaügyi Minisztérium. (1837-től 1848-ig ugyanis az iparpolitkiai ügyek a Belügyminisztériumhoz tartoztak.) A mezőgazdasági ügyek, melyek még ekkor e minisztériumhoz tartoztak, ez év nyarán már szintén külön minisztériumban önállósultak. A XIX. század második felének gyors ütemben történő fejlődésével együtt a kereskedelmi miniszter ügyköre is igen tekintélyes mennyiségben gyarapodott, úgy hogy az 1878. augusztus 7-i rendelef különválasztotta az eddig együvé tartozó kereskedelmi és iparügyeket a közmunka- és bányaügyektől. Az utóbbiak ezután már külön minisztériumot kaptak — 1890-ben a bányaügyeket újból a Kereskedelmi Minisztérium alá helyezték. A Közmunkaügyi Minisztérium anyaga éppen ezért ebben a leltárban nem szerepel — mondja a bevezetés. Mi a magunk részéről csak annyit teszünk hozzá, hogy az új minisztérium létrejöttében a mondott indokon kívül része lehetett a munkások fokozódó politikai harcának, illetve az ezzel kapcsolatos szocialistaellenes törvényeknek. A külön Közmunkaügyi Minisztérium létrehozása Bismarck „szociális olajcsepp" koncepciójába tartozott. A bányaügyek idesorolása viszont a munkásság megosztását célozta. Az állandóan növekedő és erősödő német munkásmozgalom ellen ui. az állam minden rendelkezésére álló eszközzel küzdött. így történt, hogy 1880—1890 között Bismarck maga vezette a Kereskedelmi Minisztériumot. A betegség és baleset elleni biztosítás kidolgozásában, mellyel a munkásokat akarták visszatartani a kizsákmányolás elleni harcukban, oroszlánrészük volt a minisztérium munkatársainak. Hasonlóképpen erélyesen részt vett a minisztérium a századforduló körüli évek nagy sztrájkjainak letörésében. Az első világháború éveiben a hadigazdaság kérdései, a weimari köztársaság idején a munkásosztály politikai és gazdasági sztrájkjai foglalkoztatták nagyrészt a minisztériumot. 1932-ben a minisztérium a Gazdaság és munkaügyi minisztérium nevet kapta. A birodalmi és a porosz minisztériumok összeolvasztása következtében ez 1934. július 1-én egyesült a Birodalmi Gazdasági Minisztériummal és 1935 márciusában a „Birodalmi és Porosz Gazdaságügyi Minisztérium" közös megjelölést vette fel. A minisztérium feladatköre kezdettől fogva felölelte a gazdaság, a kereskedelem és a forgalom egész területét. A termelőerők és a gazdaság növekedésével együtt ügyköre is állandóan bővült. Az 1848-ban létesített Kereskedelmi ipar- és közmunkaügyi minisztériumnak 5 ügyosztálya volt: 1. posta- és távíró ügyek, 2. vasútügyek, 3. építésügyek, 4. kereskedelmi és iparügyek, 5. bánya-, kohó- és sóügyek osztálya. 1929-ben a. minisztérium két központi (elnöki) irodára_ és 6 ügyosztályra tagolódott. "Ezek a következők voltak: I. központi iroda, II. központi igazgatási iroda, I. bánya-, kohó és sóügyek, II. kereskedelem, III. ipar, IV. iparoktatás, kézmű- és iparfejlesztés, V. közlekedési és villamossági ügyek, VI. vasutak, kisvasutak és kisajátítások osztálya. A minisztériumban egyesített ügyek intézésének írásbeli lecsapódása két teljesen különálló irattárat hozott létre. Az egyik az első ügyosztály anyagát tartalmazza (bánya-, kohóés sóügyek). Ezzel az állaggal a jelenlegi speciális leltár nem foglalkozik, őrzési helyén is külön leltárat készítettek róla. "(121. sz. leltár.) A másik rész tartalmazza a központi irodák és a II—

VI. ügyosztály iratait. Az irattár felépítése az 1824—1827. évekre nyúlik vissza. Ekkor négy állag keletkezett.. A) Általános ügyek. B) Ipari rendészet és ipartestületek ügyei.