Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

Dokumentumok Magyarors2ág felszabadulásának történetéhez J£3 lehetett, akkor már könnyebb volt; persze akkor sem volt nagyon könnyű, szóval sokat kellett dolgozni akkor is, csak valami könnyebbséget jeleritett. Mozogni nem nagyon lehetett. Ha el akartam menni, mint ahogy el is mentem Hajdúszoboszlóra, például emlékszem, egyszer, az azt jeléntette, hogy gyalog indultam neki. Ott aludtam, azután másnap reggel visszafordultam. Milyen volt az élet Debrecenben, élelmezés és a többi? Az élelmezés Pest felszabadulásáig jó volt. Volt bőven minden, vendéglőben is lehetett olcsón étkezni. Azután amikor Pest felszabadult, hát egyrészt Pestről jöttek a nagyon kiéhezett pestiek, másrészt az élelmiszer került fel Pestre, úgyhogy aztán megromlott az élelmezés, nivellálódott az ország többi részével és Pesttel is bizonyos «lértékig, bár könnyebb volt onnan a környékről élelmet beszerezni. Rengeteg ember nyüzsgött-mozgott: Debrecen törzsíakossága, azt hiszem, jóval, legalább 30—40 százalékkal csökkent, viszont hihetetlen tömegű ember bukkant fel, közöttük rengeteg „ellenálló". Űgy, hogy emlékszem, akkor mondtam, hogy ha fele annyi tényleges ellenálló lett volna 44 márciusban Magyarországon, akkor kivertük volna a németeket. De aztán ahogy a kormány feljött Pestre, akkor szépen ez a sok. .. sok kisebb-nagyobb kalandor is eltűnt. Aztán békés, nyugodt vidéki várossá változott vissza megint Debrecen.- Hát különben nagyon érdekes, izgalmas, mozgalmas volt, csak mondom, hogy én nem láttam ki a lapügyeimből. Igen, Szabó elvtársnő említette, Szabó Piroska, hogy „ott lótott-futott a Benjámin László a Népszavánál". Igen, hát meg is dobáltak egyszer záptojással. Mikor volt ez? A körzeti csendőrparancsnoknak az ügyét tárgyalta a Népbíróság, én voltam ott tudósító, és hát ott egy kis csoport elégedetlenkedve, persze joggal elégedetlenkedve akkor a Népbírósággal, az elégedetlenségének ily módon kifejezést adott és mi, akik közel ültünk a vádlotthoz, újságírók hárman, azt hiszem, mi is kaptunk az elégedetlenség jeleiből. Mit tudok még mondani? Mit hallottak a másik országrészről: a még nyilas uralom alatt levő országrészről? Voltak híreik? Jöttek onnan emberek, akikkel beszéltek, vagy akár Budapestről, Budapest teljes felszabadulása után? Budapest felszabadulása után hogyne jöttek volna, nagyon sokan jöttek. Egyébként én közben lent voltam Pesten. Mikor? Január végén. Még Buda felszabadulása előtt. Hogyan jutott fel akkor Pestre? Pestre feljutottam Szolnokig vonattal, Szolnoktól Ceglédig gyalog, Ceglédtől Albertirsáig tehervonaton, Albertirsától Pestre gyalog. Mennyi ideig tartott az út? Azt hiszem, három napig tartott. Aztán visszafelé (tudniillik a feleségemért meg a kislányomért jöttem fel), visszafelé viszont kilenc napig utaztunk Pestről Debrecenbe, de persze ez nem mindvégig utazással telt el, mert öt napig vártunk a kőbányai állomáson, amíg^ egyáltalán vonatot kaptunk, tehervonatot. A gyereket — akkor egyéves volt — ruháskosárban vittük le, és hát meglehetős bumlizásokkal, részint tehervonaton, részint aztán Szolnoktól személyvonaton, gyakorlatilag négy nap alatt értünk Debrecenbe. Milyen volt itt Pest, amikor január végén ideérkezett? . Rettenetes volt... Hol lakott a család? A család Angyalföldön lakott, de én Lőrincen jöttem keresztül, ami ha nem is szülőfalum volt (mert Pesten születtem), de fél esztendős voltam, mikor kiköltöztünk és egész gyerekségemet ott töltöttem. Az • egy siralmas rettenet volt végigjönni Lőrincen. Egy lelket nem láttam, ahogy jöttem végig és az a rettentő romhalmaz, borzasztó volt. És azután Pest maga is. Milyen útvonalon jött be Pestre? Az Üllői úton. Az Üllői úton jöttem be. Az az egy vigasztaló volt, hogy a Népliget táján hirtelen — nem is tudtam hirtelen, hogy mi történik — embertömeggel találkoztam. Aztán kiderült, hogy a MÁVAG-ból jönnek a MÁVAG-munkások, akik ott már dolgoztak rendesen: a Kispesten, Lőrincen lakók jöttek velem szembe. Hát egyébként is kislányomat sebesülten találtam, szóval nehéz, nehéz emlék. És Angyalföld milyen állapotban volt? 11*