Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.
Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez 159" IV. He gyesi János visszaemlékezése az Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülésére. (MR Dok., D 2300/63. tekercs) A mikrofonná? Hegyesi János. Honnan való? Füzesgyarmatról. Mi volt a foglalkozása 1944-ben? Előbb mezőgazdasági munkás voltam, fuvaros, és pár hold földön gazdálkodtam, mikor már megnősültem, később útőr lettem; a 44-es felszabadulás úgy ért, mint útőrt. Részt vett azelőtt is valami politikai mozgalomban? Politikailag talán nem lehetne politikainak nevezni —, inkább a közélet terén és az irodalom terén: mint népi költő írtam verseket, amelyek már 42-től kezdve, sőt előbb is,, jelentek meg lapokban. így főleg a Kisgazdapárt lapjában, aztán később a Szabad Szóban. Ott írtam .közcikkeket, verseket; így kerültem kapcsolatba a népi írókkal, Szabó Pállal, Veres Péterrel, később Erdei Ferenccel is és a Szabad Szón keresztül még személyesen is találkoztunk. Ugyanis ők rendeztek évente ilyen kis találkozókat, ahova felhívtak vidéki munkatársakat, ahol megbeszélgettük az élet, a magyar élet fontosabb fordulatait és hozzátehetem, várható fordulatait is. Hogyan érte a felszabadulás Önt? A felszabadulás odahaza ért Mikor szabadult fel Füzesgyarmat? < 44. október 6-án jöttek be az első orosz csapatok. Füzesgyarmaton különösebb harcok nem voltak, úgyszólván ott a harcoló csapatok keresztülszáguldoztak. Nekem egy emlékem az például, ami engem egy kicsit akkor rosszul érintett, hogy három nap három éjjel elvittek az orosz katonák. Egy kocsira kellett felülni hajtókocsisnak, és lőszert szállítottunk Püspökladányból a szoboszlói és nádudvari harcok irányában: aknavetőkhöz aknákat. Hát ez nem lehetett kellemes. Azért nem volt kellemes, mert nem magamat féltettem, hanem az otthon magárahagyótt családomat. De békésen megúsztam ezt is, sőt a végén az orosz tiszt megdicsért és azt a kétlovas kocsit is ideadta, hogy azzal menjek haza, mikor elbocsátott. S adott egy igazolást,, úgy hogy rengeteg orosz csapatokkal találkoztam, de az írást mutattam és engedtek tovább. Éjjel, sötétben 11 órakor értem haza minden baj nélkül. Nos, a felszabadulás után mi történt Füzesgyarmaton? Hogyan indult meg ott az élet? Az élet, — hát először ... .. .az őszi munkákkal? ... . . . egy kicsit döcögve. Az összes gazdatisztek elmenekültek. Volt ott nagybirtok? Volt, hogyne, nagybirtokkal voltunk körülvéve. Egy gazdatiszt, akit máig is becsületben tart legtöbb ember, Csenkei Sándor, ott maradt az akasztói gazdaságban és azt mondta a cselédeknek, az embereinek: Emberek, akármilyen változás jön, akármi Is történik, lehet, hogy földosztás jön, de kenyérre szükség van, tehát vessünk. És ők vetettek valami 200 hold búzát. És a többiek? Hát a többieknél bizony nem igen volt őszi vetés, csak a kisparasztság, ahogy tudott, a megmaradt kevés jószággal, azok vetettek. A közélet pedig, az is szintén nehezen indult meg, mert a jegyzők is elmenekültek, nem maradt a községben úgyszólván értelmiségi ember; — egyetlen maradt, egy igazgató-tanító, Faragó Sándor, őt választottuk meg ideiglenesen községi ügyek vezetésével megbízott jegyzőnek. S így lassanként megindult az élet. Én vártam mindig, hogy majd történik valami, valahol. Pártok nem szervezkedtek? Akkor még nem, akkor még nem tudtunk semmit. Én először is úgy tudtam meg azt* hogy Debrecenben már készül valami, hogy egy vasutastól hallottam. Érre én jelentettem fenn, az akkori ideiglenes községi vezetőségi ülésen, hogy jó volna oda elmenni valakinek. Erre azt mondták, hogy te vagy rá a legalkalmasabb, menj be. Erre az lett, hogy bementünk hárman Debrecenbe, ott Juhász Gézával találkoztam.Tehát Füzes gyarmaton nem volt választás?
