Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez 147 A német parancsnokság nem adott életjelt magáról, nem mozgolódott? Nem is mozgolódhatott, mert mi Beregszászon, majd később részemről Huszton, elrendeltük a németekkel lévő összes távíró, távbeszélő kapcsolataink megszakítását, úgy, hogy velük kapcsolatban már nem állottunk. 15-én éjféltájban hívott fel engem Wagner német tábornok, az elöljáró német hadseregcsoport vezérkari főnöke, de ő is Budapesten keresztül. Közvetlenül nem érintkeztünk és nem is tettük lehetővé, hogy a nálunk lévő német összekötő törzsek érintkezni tudjanak az ő elöljáró német parancsnokságaikkal. -^ És mi volt ennek a beszélgetésnek a lényege? Előzőleg azt kell még elmondjam, hogy a késő esti órákban Husztra egy több gépkocsiból álló oszlop akart bejönni. Miután azonban úgy intézkedtem, hogy Husztról németek se ki nem mehetnek, se be nem jöhetnek, és így Huszt le volt zárva, egy magyar gépágyús üteg Huszt nyugati szegélyén foglalt tüzelőállást. Már messziről látták távcsövön, hogy egy német oszlop közeledik, igen lassan, óvatosan. Erre ennek az ütegnek az elöljáró osztályparancsnoka, egy Uhlarik nevű tüzérezredes, telefonon felhívott és kérdezte, hogy mit tegyen. Hogy lőhet-e? Parancsom az volt, hogy ha meg nem állnak: tüzelni. El is dördült néhány lövés, később tudtam meg ettől az ezredestől, hogy a németek megfordultak és eltávoztak. Ezt az epizódot használta fel Wagner német tábornok, hogy ezért engem felelősségre vonjon: hogy a nálunk, Huszton lévő összekötő törzshöz miért nem engedtem be az általa odairányított rádiós és egyéb gépkocsikat? És vajon én is az árulók közé tartozom-e? Én azt feleltem neki, hogy kizárólag a kormányzó parancsait tartom magamra nézve kötelezőknek. A következő mondata az volt, hogy a hadsereg parancsnoka is? Azt feleltem, hogy igen. Azzal fejezte be ezt a beszélgetést, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Ezzel kölcsönösen lecsaptuk a kagylót, a beszélgetés véget ért. Ez történt 15-én ... ... 15-én a késő esti órákban. Lehetett talán már 10 óra is este. És az éjszaka- folyamán történt még valami lényegesebb esemény? És 16-ra virradó éjszaka, hajnalban? Hajnalban, — no azt kell mondjam, hogy a Vezérkar főnökével az én kérésemre változatlanul kereste a hírközpontunk az érintkezést. Gyakran magam is idegesen a kagylóhoz nyúltam és követeltem a Vezérkar főnökét, vagy hát legalább annak a szárnysegédjét. Végre 16-án a kora reggeli órákban jelenti hírközpontunk parancsnoka a Miklós Béla szobájában lévő készülékhez, hogy a Vezérkar főnöke a készüléknél van. Erre felkaptuk a készüléket: természetesen Miklós Béla, mint hadseregparancsnok beszélt a Vezérkar főnökével, tehát Vörös Jánossal. Eléggé feldúlt és ideges állapotban volt már Miklós Béla és így ingerülten azt kérdezte, hogy miért nem voltál tegnapelőtt este Szatmárnémetiben? De annyira kiabált Miklós Béla, hogy a választ meg sem értettük, hogy Vörös János mit válaszolt. Végül azt kérdezte, hogy hát mi a hadsereg feladata? Ekkor Vörös János azt mondta a készülékbe, hogy németek vannak itt az előszobámban, a hadsereg feladata a németek oldalán tovább* harcolni, különös tekintettel a hadsereg balszárnyára, nehogy az előretörő vörös hadseregbeli csapatok a 4. német páncélos hadtest oldalát veszélyeztessék. Ez az Uzsoki-hágótól nyugatra harcolt, a Duklai-horpadásban. És azért hangzott így el ez a parancs, hogy mi mindenképpen, biztosítsuk ennek a Duklánál harcoló német hadtestnek a jobbszárnyát. Miklós Béla ingerültségét nem nagyon tudom most ecsetelni, de a maximumig fokozódott, odacsapta a kagylót és azt hiszem, többet azzal senki nem beszélhetett. Összetört? összetört: benn valami összetörhetett, tehát a kagyló maga nem, de talán a megmbrán; az hasznavehetetlen volt, az biztos. És utána? Ekkor jelentettem Miklós Bélának, hogy ama szándékomnak, amelyet az éj folyamán jelentettem neki, eleget óhajtok tenni, és haladéktalanul útbaindulni, hogy a velünk szembenálló vörös hadseregbeli csapatoknál, illetve azok egyik parancsnokságánál végre megtudjam, van-e fegyverszünet, vagy ha nincs, ha van

s mik a feltételek, és miként kell a jövőben együttműködnünk. Azt, hogy ön átmegy a Vörös Hadsereghez, azt mikor jelentette először Miklós Bélának? Amikor Miklós Béla az éj folyamán Beregszászról Husztra visszajött. Ez körülbelül hány óra tájban lehetett? 11, 12 óra felé. A Wagnerrel folytatott beszélgetés előtt, vagy után? Az után. 10*