Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.
Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez 145 De igen, csak természetesen ez a sürgősség.. . ennek végrehajtása nemcsak rajtunk múlott, hanem múlott az ellenséges repülőtámadásokon is, hiszen köztudomású, hogy abban az időben úgy Szolnok, mint Hatvan, az e szállítás szempontjából két döntő állomás már bombatámadásoknak volt kitéve. Azonkívül pedig ezek az alakulatok, így ez a 10. hadosztály is, mélyen a Felső-Tisza völgyében voltak elhelyezve, ahonnan az elszállítás naponta legfeljebb 10—14 katonavonattal volt lehetséges. Véleménye szerint hány napra lett volna szükség ahhoz, hogy a hadosztály Budapestre beérkezzék? Ha a vasútvonalak és a pályaudvarok nem romboltak, hanem épek, úgy ennek a hadosztálynak a csapatai négy nap alatt, a sereg vonatával együtt hét nap alatt, Budapesten lehettek volna. És az. adott körülmények között? Az adott körülmények között ez, úgy vélem, legalább 10—12 napot vett volna igénybe. Tehát amikor megindult a 10. hadosztály szállítása, ez már tulajdonképpen későn volt? Nagyon is későn. Ha. jól tudom, az élek csak Hatvanig érkeztek el. Ügy van, úgy van. ... október 15-én, csak a hadtestparancsnok ment be Budapestre. Gépkocsin, csapat nélkül ... Csapat nélkül jelentkezett Horthynál. ' Ig . enVissza tudna-e emlékezni az október 10 és 15. közötti eseményekre — a már elmondott fegyverszüneti epizódon kívül, illetve ennek a fegyverek visszaszolgáltatására vonatkozó < epizódján kívül? Mi történt 13-a és 15-e között? Á szembenlevő 4. Ukrán Front csapatai igen erősen támadták az 1. hadsereg arcvonalát részben a Felső-Tisza völgyében, súllyal azonban a Vecsa(?) völgyében, amelyik Munkácstól északra húzódik a Kárpátok gerince felé: tehát Kőrösmezőtől Máramarossziget irányában, valamint a Vereckei-hágó felől Szolyva—Munkács irányában. Ezek a támadások elég nagy gondot okoztak, különösen a Szolyva irányába való támadás és bizony tartanunk kellett ' attól, hogy ottani arcvonalunkat a Vörös Hadsereg áttöri. Elég nagy feszültségben éltünk ezekben a napokban, és k'ellő tartalékok híján tartottunk attól, hogy egy már folyamatban levő rendezett visszavonulás részben visszaözönléssé fajulhat. Ezek a támadások a 4. Ukrán Front részéről 15-én is még tartottak. Így tehát abban az időpontban, amikor Horthynak a szózata a rádión hallható volt, és ez a csapatokhoz el is jutott... ön hol hallotta a szózatot, a kormányzó deklarációját...? f ... Miklós Béla parancsnoki szobájában Beregszászon, ahova jelentéstétel céljából Husztról éppen beérkeztem. Tehát véletlenül volt nyitva'a rádió, vagy véletlenül hallgatták? Miklós Béla a híreket akarta hallgatni. A 12 órás híreket? A 12 órás híreket. Vagy az egyórást? ... azt hiszem, egy órakor mondták ... Igen... vagy lehet, hogy a déli harangszót. Nem volt olyan nagy rádióhallgató, de éppen hallgatta a rádiót. Nem is ő, hanem parancs-őrtisztje Csukassy alezredes kapcsolta be éppen, és alig kezdtem bele a helyzetismertetésbe, amikor legnagyobb meglepetésemre elhangzott Horthynak ez a proklamációja, amely engem teljesen váratlanul ért. És a szobában levő többi urakat? Nem volt senki más jelen, csak Miklós Béla és-én. És Csukassy? Csukassy, nem emlékszem; lehet, hogy ő kiment, mert Csukassy a jelentéseimnél nem volt soha jelen, ő Miklós Béla előszobájában fogadta a jelentkezésre várókat. Tehát úgy vélem, hogy egyedül voltunk és mondhatom, hogy igen feszült percek voltak ezek, mert^ kérdően néztünk egymásra. Miklós Béla engem nem ismert korábbról, bár szolgálatüag érintkeztünk, és így nyilván tudni szerette volna, hogy miként fogadom én a' kormányzói proklamációt. Úgy, hogy mikor Horthy befejezte, akkor Miklós Béla egy ilyen kérdő mozdulattal mutatott rám és kérdőn nézett a szemembe, quasi várva, hogy hát most színt vallják. Gondolkozás nélkül megtehettem ezt és jelentettem, hogy a kormányzó elhangzott szózatához fogom magam tartani, és a hadseregparancsnokságon belül mindenkivel szemben, rendfokozatra és beosztásra való tekintet nélkül el fogok járni, aki ez ellen cselekedni szándékozik. Ekkor Miklós Béla felállt, úgy érzem, kissé megkönnyebbülve, kezet szorított és leült. JQ Levéltári Közlemények
