Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

FORRÁSKÖZLÉS DOKUMENTUMOK MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1. Hazánk területét, a trianoni békeszerződésben megvont határvonalat az első szovjet csapatok 1944 szeptemberének második felében érték el, a felszabadító harc 1945. április 4-én fejeződött be. Majdnem hét hónapon keresztül dúlt a háború Magyarországon, az OKW, a német véderő főparancsnoksága — más frontszakaszok gyengítése árán is — újabb és újabb erősítések bevezetésével próbált előbb a Tiszántúlon, Debrecen térségében, majd Budapestnél, továbbá a Velencei-tó és a Balaton térségében szilárd védelmi vonalat kiépíteni. A német hadvezetőség — legalábbis ez tűnik ki a háború befejezése után kiadott hadműveleti iratokból, emlékiratokból — nemcsak Bécset akarta megvédeni Budapest alatt, de az esetleg itt elért taktikai sikerrel remélte enyhíteni a Berlinre nehezedő nyomást; azt szerette volna kierőszakolni, hogy a szovjet vezetés csapatokat vonjon él a berlini frontról. Szerepet játszott a heves és aránylag nagy erők bevetésével folytatott dunántúli védelmi és támadó hadműveletekben a zalai és az ausztriai (zistersdorfi) olajforrások megtartásának szükségessége is; de nem kevés súllyal esett a latba az az elképzelés, hogy Magyarországon és Horvátországon keresztül biztosítsák az észak-olaszországi német hadsereggel az összeköttetést. Végül: a legmakacsabb dunántúli és budapesti harcok időpontja meglepő módon egybeesett a svájci titkos német—amerikai—angol tárgyalásokkal, melyek egy esetleges angolszász—német különbéke létrehozására irányulták. E politikai és katonai meggondolások súlyos szenvedéseket jelentettek a magyar népnek: a kényszerkiürítések folytán tíz- és tízezreknek kellett lakóhelyüket elhagyni, — Debrecenben,

1 Nyíregyházán a felszabadulás pillanatában a lakosságnak csak negyede, ötöde volt található, Kecskeméten alig volt több ezer embernél —f a menekültek lakáshoz juttatását, ellátását egyre nehezebben lehetett megoldani; az utcai harcok — Budapesten, Székesfehérvárott — sok polgári áldozatot is követeltek; lábon, tengelyen és hajón 1944 augusztusától megszakítás nélkül folyt az ország anyagi javainak Ausztriába, a CsehMorva Protektorátusba és Németországba való szállítása.

3 1 A debreceni lakosság létszáma a felszabadulás idején: Balogh István visszaemlékezése: Magyar Rádió Dok. Oszt. (a továbiakban MR Dok.), D sz. tekercs. 2 A kecskeméti lakosság létszáma: Molnár Erik visszaemlékezése: MR Dok., D. 2300/49— 50 sz. tekercs. 3 A kiürítési rendeletek: 3210/1944. ME. sz. — a hadműveleti kiürítés végrehajtása, valamint az ezzel kapcsolatos egyes kérdések rendezése tárgyában. Budapesti Közlöny 1944. szeptember 8. — 205. szám; 870/1944. BM. sz. — kiürítéssel kapcsolatban kerékpároknak honvédelmi szolgáltatás címén való igénybevétele tárgyában. Budapesti Közlöny 1944. szeptember 24. — 218. szám; 3696/1944. ME. sz. — a kiürítési kormánybiztos hatáskörének kibővítése tárgyában. Budapesti Közlöny 1944. október 21. — 240. szám; 3730/1944. ME. sz. — A kiürítési kormánybiztos elnevezésének megváltoztatása tárgyában. Budapesti Közlöny 1944. október 24. — 242. szám; A m. kir. honvédelmi miniszter 90.800/eln. 2. é. — 1944. sz. körrendelete a kiürítési vasúti szállítmányok honvédségi élelmezése tárgyában. Budapesti Közlöny 1944. november 28. — 271. szám; 6110/1944. ME. sz. — a Németországba ideiglenesen kitelepített közintézmények működésének szabályozásáról. Budapesti Közlöny 1944. november 30. — 273. szám; 320.315/1944. sz. A m. kir. készletgazdálkodási kormánybiztos rendelete a hadműveletileg kiürítendő területek anyagi kiürítése tárgyában. Budapesti Közlöny 1944. december 8. — 281. szám; — továbbá a Veesenmayer—Szakváry megegyezés fontos termelési ágak Németországba telepítéséről 1944. november 14-én. — (Közli: Felszabadulás. 72—73. old.) Magyarország háborús veszteségei (1938-as pengő értékben): mezőgazdaság: 3,7, közlekedés: 3,7, gyáripar: 2,04 milliárd P. (Berend T. Iván: Újjáépítés és a nagytőke elleni harc Magyarországon 1945—1948. Budapest 1962. 16—18. old.)