Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.

A budai vár udvarbírói hivatala 1458—1541. 93 a kincstartóiság és a provizorátus különválasztásának. Ferdinánd ezt azzal oldotta meg, hogy a várnagyot és provizort a kincstartó elnöklete alatt működő kamarába osztotta be tanácsosként, a kincstartónak így megnövekedett hiatalmát pedig a kollegiális szervezettel korlátozta. János király viszont uralkodása végén Fráter György személyében egyesítette a 'kincstártóságot, várnagyságot és udvarbíróiságot. Előttié nyilván Fráter György személye látszott garanciának a kincstartóság bárói befolyás alá kerülésével szemben. A további fejlődést Buda eleste akadályozta, meg. Kubinyi András FÜGGELÉK A) A budavári udvarbírók névsora Parlagi László 1458. szeptember 19—1461. május 8. (OL., Ft., Esztergomi kpt. mag. lt. Lad. 45. fasc. 6. nr. 10. — Dl. 15579.) Középnemesi származású, utána nándorfehérvári (1461. augusztus 17. OL., Ft., Esztergomi kpt. mag. lt. Lad. 26. fasc. 3. nr. 4.), majd nagyszombati kapitány. (1463. július 4.: Dl. 44688.) Besenyői Bertalan deák 1462. április 20—1463. augusztus 30. (Dl. 45042—Dl. 15868.) Kisnemesi származású, utána kincstartó lett, (1. még Kubinyi: A kincstári személyzet.. . 29.). Gáji Horváth Gergely 1464. szeptember 14—1465. április 13. {Iványi: Bártfa .. . I. k. 1546. sz. — Dl. 16186.) Középnemes, előtte diósgyőri várnagy, provizorátusa idején egyúttal budai várnagy is. Czobor• szentmihályi Czobor Mihály 1467. január 18. (Dl. 16470.) Volt familiárisa Ország Mihálynak (1437: Dl. 14738, Fügedi Erik szíves közlése), Mátyás uralkodása elején budai várnagy, tekintélyes középbirtokos nemes, aki Parlagival közösen szerez birtokokat. (Pl. Dl. 15240, 15607 ... stb.) L. még rá és birtokaira: Dudás Gyula: A Czobor család és birtokviszonyai Bács-Bodrogh vármegyében, Turul XII. k. 1894. 28. skk. Enyingi Török Ambrus 1468. november 2. (Teleki i. m. XI. k. 355. skk.) — Középnemes, akinek élete tipikus példája a familiáris-karriernek. Először az Újlaki család familiárisaként várnagyi tisztet visel (Dl. 15268, 15552), majd átlép a Kanizsaiak szolgálatába: szintén várnagy lesz (1461: Dl. 15624.), nem mulasztva el közben a birtokszerzést sem (Dl. 15630.). Csak rövid ideig marad a Kanizsaiaknál, mert már a következő évben a királyi udvar familiárisa (1462: Dl. 88382.). Itt rangban emelkedik: a király Sopron városkapitányává nevezi ki, azonban úgy látszik panaszokat adnak be ellene, amiért Mátyás leváltja, sőt le is tartóztatja (1465: Házi i. m. 1/5. k. 163—4.). Kegyvesztettsége nem tarthatott sokáig, hiszen ezután lesz budavári provizor. Ettől az állásától megválva visszatér az Újlakiak szolgálatába: Újlaki Miklós boszniai király őrá, mint a jajcai vár udvarbírójára bízza Bosznia pénzügyigazgatását. (1473: Dl. 88544. Kubinyi András: Die Frage des bosnischen Königtums von Nikolaus Üjlaky, Studia Slavica IV. k. 1958. 381.) — 1479-ben szörényi bán. (Áldásy Antal: Az enyingi Török család czímeres levele 1481-ből, Turul XV. k. 1897. 33. skk.) István deák 1473. február 22—augusztus 15. (Gyárfás i. m. III. k. 672—5.) — Feltehetően azonos azzal az Érmen István budavári provizorral és várnaggyal, akinek Mátyáskori provizorátusára még 1521-ben is visszaemlékeznek. (Uo. 744, 746—7, 752, 755—6.) — Érmen a budai magyar patriciátus egyik vezetője volt, noha nevének tanúsága szerint örmény származásúnak kellett lennie. (Többször említik „Armenus"nak is.) Olykor a származását jelölő vezetéknév mellett a lakhelyét jelölő Budai nevet is használta. Már 1446-ban a budai ferences templom egyik gondnoka, tehát tekintélyes polgár. (Dl. 93040.) 1457/58-ban kimutathatóan városi esküdt (OL., Ft., Esztergomi kpt. mag. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 12.), 1460/61-ben, 1462/63-ban és 1466/67-ben Buda város főbírája (Dl. 15766, 15785—87, 16335).