Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.

82 Kubinyi András dek 1518/19-ben ide akarták kapcsolni a visszaszerzendő királyi javakat» Ez — a részben 1458 óta fennálló — területi kiterjedésében hol kisebb, hol nagyobb központosított birtokszervezet lényegében mindig a királyi konyha (és a királyi várak személyzete) ellátását volt hivatva szolgálni, azonban területi kiterjedésének nagysága révén komoly befolyást biztosított vezetőjének, a provizornak. A provizorátusi javak felhasználásában a gyakorlatot a törvény is szentesítette, ós ezért az udvarbíróságot a királyi 'magánbirtokok (azaz amelyek jövedelmével szabadon diszponálhatott) kormányzó hivatalának tekintették, és így nem véletlen, hogy 1559. augusztus 15-én egy kamarai utasítás Gyula környékén három birtokot Magyarország koronájához és „ad provisoratum arcis Budensis" tartozónak nevez."

2 2. A budai provizorátus gazdasági jelentősége Joggal gondolhatjuk, hogy ilyen hatalmas birtoktestek felett rendelkezve, a budai udvarbírói hivatal pénztára jelentős bevételeket könyvelt el. Feltehetően fedezték az uradalmak természetbeni jövedelmei, vagy az. onnan • beszedett pénz járadékért vásárolt áruk a királyi konyha ellátását, azaz az udvarbíró elsőszámú kötelezettségét. Az adataink azonban ilyen feltételezésekkel szemben óvatosságra intenek. Mind a három fennmaradt királyi kincstartói számadáskönyvben naponta vagy hetente állandóan visszatérő tétel a kincstartó által a sáfárnak élelmezésre vagy borvásárlásra, az alloválszmesternek pedig a királyi istálló számára takarmányvásárlásra folyósított összeg.

113 Nemcsak a számadáskönyvek, hanem egy kb. 1523/24-ből származó kincstári költségvetés is ezt támasztja alá: a király konyhájának ellátására — az esetleges vendégeskedéseket nem számítva — napi 25 ft-ot, azaz évi 9125 ft-ot irányoz elő a kincstár. Ugyanakkor a király számára 832 ft-ot, az udvartartás számára 6000 ft-ot vettek be borvásárlás céljaira a számadáskönyvbe. Zabvásárlásra a király és az udvari személyzet lovai részére 2600 ft-ot, lámpákra, gyertyákra 326 ft-ot irányoztak elő. A királyi udvarnokok évi fizetése 56 624 ft, míg a szakácsok, lovászok, kocsisok és egyéb szolgáké 4436 ft. (összehasonlítási alapot adhat az előirányzatnak a végvárakra vonatkozó szakasza: mindössze 87 077 ft-ot vettek be a költségvetésbe. Igaz, ez az összeg nem tartalmazza a szinten katonaálflításra kötelezett vajda, bánok és temesi ispán fizetését.)

114 Mire szolgált akkor az udvarbírói pénztár, ha a számadások és az előirányzat szerint egybehangzóan a kincstár fedezi a királyi udvartartás és konyha költségeit, annak ellenére, hogy a bácsi törvényeik szerint a kincstár csak abban az esetben volt köteles hozzájárulni a királyi konyha költségeinek fedezéséhez,. ha ezt a provizor saját jövedelmiéből nem tudta ellátni. Lehet azonban, hogy mivel idézett adataink mind Jagelló-koriak, a Mátyás-köri centralizált monarchia korszakára nem vonatkoznak, és csak azt mutatják, hogy mennyire lesüllyedt az államháztartás állapota 1490 óta. A bácsi törvények pedig a Mátyás-kori helyzetet akarták visszaállítani, azt 112 OL., Pozsonyi kamarai lt., Benignae resolutiones. ii3 l494/95

: Soltész i. m. 72, 75—6, 80—1. (A borszükséglet egy részét ekkor a bérelt szerémi és budai tizedek fedezték.) — 1525: Fraknói i. m. passim. — 1526: Engel, J. Chr. v.: Monumenta Ungarica, Viennae 1809. 187—236. passim. 114 Schedius Ludwig: Zeitschrift aus und für Ungarn. 1803. III. k. 102—103.