Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.

A Hunyadi család levéltárának története 39 következtében beállott rossz benyomást eloszlatni, a diplomáciai úton teendő új javaslatot azonnal tárgyalás alá veszik, s Rockingerrel majd megállapodnak újabb csereanyagban.

111 Első pillanatban bizonyára Tbalióczynak és másoknak is úgy tűnhetett, hogy Münchenben meg lehet oldani azt a problémát, amit-Budapesten nem sikerült. Ez az elgondolás azonban eleve kudarcra volt ítélve, 'minthogy a Magyar Nemzeti Múzeum által felajánlott csereanyag helyett megfelelő mennyiségű és értékű bajor vonatkozású, levéltári anyagot már nem sikerült találni, illetőleg javaslatba hozni. Rockinger 1894. április 19-í magánlevelében megjelölt ugyan 8 további kódexet a Haus-, Hof- und Staatsarchiv anyagából, de megjegyezte, hogy ez még távolról sem egyenértékű a múzeumi anyaggal, s további javaslatot kért.

112 A Staatsarchiv kettőt ezek közül semmi sz'ín alatt nein, lett volna hajlandó átengedni, s arra az álláspontra helyezkedett, hogy saját érdekeinek veszélyeztetése nélkül az ügy érdekében nem tud újabb áldozatokat hozni,

113 s ezt az álláspontját nem is lehet rossz néven venni, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum semmiféle önzetlen áldozatra sem volt hajlandó. Az Országos Levéltárnak sem volt bajor vonatkozású anyaga. Thallóczy saját levéltárában, a bécsi Hofkammerarchiv-ban talált ugyan 9 fasciculusnyi, Bajorországot érintő anyagot, amit azonban „aus plausiblen Fiscalitatsrücksiichten" nem .tudott felelősséggel javasolni.

114 Az elgondolás tehát nem bizonyult életképesnek. Csáky Albin 1894. június 10-én megvált a vallás- és közoktatásügyi tárcától, s minthogy 1893-ban a Nemzeti Múzeumban is őrségváltás zajlott le, amelynek során Pulszky Ferenc helyett Szalay Imre lett az igazgató, Majláth Béla helyébe Fejérpataky László, a magyar oklevéltan kiváló képviselője került, s Csontosi Jánosnak fegyelmi úton történt elbocsátásával rövid idő alatt mindazok távoztak pozíciójukból, akik görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy a Hunyadi levéltár újonnan megszerzendő anyaga a Nemzeti Múzeumba kerüljön. Minthogy Majláth és Csontosi távozása viharos körülmények között zajlott le,

115 Csáky miniszter távozása után nem volt olyan személyi presztízskérdés, amely a régi múzeumi állásponthoz való ragaszkodást indokolta volna. Thallóczy felismerte ezt a helyzetet és 1894. november 9-én memorandummal fordult Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Vázolta az ügy előzményeit, hogy a bajorok hajlandók lettek volna más anyagot is elfogadni a múzeumi kéziratok és oklevelek helyett, de ilyet nem találtak. Kérte, hogy „az 584 Hunyady-okmány megnyerhetése érdekében (mely az orsz. levéltárban levő többi Hunyady-actához volna csatolandó, de a múzeum a levéltártól recompensátiót nyerhetne) helyezkedjék az 1892. évi alapra.

116 Novem111 Fogalmazvány: OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/1. fol. 437—444; tisztázat: OL K 26, 1910: XLI. 4311, 3013/1893. 112 OSZK Kézirattár Fol. Hung. 1648. fol. 123—124. 113 Fogalmazvány: HHStA, Kurrentakten des HHStA 198/1894; tisztázat: OSZK Kézirattár Fol. Hung. 1648. fol. 120—121. 114 FuHKA, RFM, Präsidium 342/1893. 115 Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárának Evkönyve, II. kötet, 1964. kézirat. 116 Thallóczy memorandumának szövege nem maradt ránk. Egyes részleteiről a minisz^terelnökség egyik ügyiratának pro domo feljegyzéséből (OL K 26, 1910: XLI. 4311, 2747/ 1894) és Thallóczy 1895. július 9-i összefoglalójából van tudomásunk (FuHKA, RFM, Präsidium 342/1893).