Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.

26 Bocsa Iván a biécsi császári-királyi levéltárhoz való továbbítás végett átvette,

31 s november 6-án útnak indult Bécs felé.

32 Ansibachból Nürnbergen, Regensburgon, Straubingon és Passaim át érkezett a schärdingi határállomásra, ahol az osztrák vámőrség az okleveleket tartalmazó ládákat leplombálta. Az át tovább Linzen, Ensen, Amstectenen és Sankt Pöltenen át vezetett Bécsbe, ahová november 17-én érkezett meg. Bécsi kollégája: Michael Ignaz Schmidt, aki szállásáról is gondoskodott, előzékenyen fogadta, s mikor a bécsi vámőrség a ládákat lefoglalta, vállalta azok kiváltásának gondját. A nyugtalankodó Spiess-t három nap múlva kértfék a levéltárba, ahol a vámhivatal két szemlészének jelenlétében a ládákat felbontották, s miután vámkezelési szempontból észrevétel nem merült fel, Spíess a ládákat lezárta és másnap jegyzék szerint átadta az okleveleket.

33 Az oklevelek átvételéről Schmidt még november 23-án jelentést tett a Staatskanzlei-nek, s az átvételi jegyzékek adatai alapján beszámolt az átvett anyagról. Jelentésében kiemelte a Dalmáciára vonakozó jogokat tartalmazó okleveleket.

34 Űgy tekinthetjük, hogy ezzel az aktussal lezárult az oklevelek átadásának első fejezete, amelynek mintegy epilógusa volt Spiess 6 hetes bécsi tartózkodása. Ennek során Spiesst fogadta Kaunitz kancellár, Colloredo és Cobenzel alkancellárok, Hagen kamaraelnök és Gallizin herceg orosz nagykövet. December 25-én IL József is kihallgatáson fogadta és röviden elbeszélgetett vele az oklevelek, történetéről. Másnap Cobenzel alkancellár a császár nevében átnyújtott neki egy nagy és hét kis kővel díszített, 700 dukát értékű gyémántgyűrűt, továbbá 300 dukátot Stieber udvari tanácsos és azok részére, akik az oklevelekkel foglalkoztak.

35 Az 1786. január 6-i második császári kihallgatás Spiess-nek, a diplomatika kiváló művelőjének szólt. II. József közelebbről is meg kívánta isimerni azt a személyt, akit császári szolgálatba invitáltak. Érdeklődött életéről, munkásságáról, s kérdezte a Hausarchiv-ról alkotott véleményét.

36 Spiess nem vállalta a császári szolgálatot, s néhány nap múlva (január 9-én) hazafelé indult. Urának előzetes engedélye alapján több várost ós kolostort meglátogatott, ahol részben általános tájékozást szerzett, részben pedig kutatásokat végzett. Nagy útiprogramja miatt csak február 28-án érkezett vissza Ansbachba. Spiess magával vitte II. Józsefnek Alexander őrgrófhoz intézett január 3-i és Kaunitz hercegnek Carl von Gdmmingen miniszterhez intézett levelét. II. József barokk cirkalmakkal mond köszönetet az oklevelek átadásáért, s kifejezésre juttatja, hogy Spiess mennyire megnyerte tetszését. Kaunitz pedig köszönetet mond Spiess küldetéséért és vázolja, hogy a császár mennyire értékelte a vele szemben tanúsított gesztust. 31 Az eredeti átvételi jegyzékek: uo.; másolatai: OL Officium Archivi R. H. Camera- i lis, Decretationes Camerales (a továbbiakban: E 102, Decr. Cam.) 1786. apr. 17333; HHStA, Kurrentakten des HHStA 16/1785. {Az egyik másolat kísérő jegyzék lehetett és még Ansbachban készült, a másikat Irmay napidíjas másolta Bécsben. OL Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Acta generalia (a továbbiakban: A 39) 1786; 14180. 32 Spiess jelentése fol. 2. 33 Spiess jelentése, ill. útielszámolása alapján. ;)í HHStA, Kurrentakten des HHStA 18/1785. (OL Filmtár W 496. doboz.) 35 Stieber már nem élte meg a császári jutalmat, mert 1785. december 18-án, amikor :Spiess Bécsben volt, 76 éves korában meghalt. (Allgemeine Deutsche Biographie 36. kötet, Leipzig 1893. 173. 1.) 36 Spiess eltitkolta a császár előtt őszinte véleményét, amely szerint a Hausarchiv anyaga teljesen időrendezett, s nem törődnek a tárgyakkal, „welches doch die Haupteigenschaft eines wohleingerichteten Archivs immerhin bleiben wird". (Spiess jelentése fol. 12v.)